Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)
1. füzet - I. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a magyar Duna jégjárására (folytatás)
12 Horváth Sándor 3. a nagymarosi mű duzzasztótere és a hozzácsatlakozó nem lépcsőzött folyószakasz (az ybbs-persenbeugi vízierőműig) lényegesen hosszabb, mint a Kochlet-művek duzzasztótere a jégjárás szempontjából számításba jövő folyószakasszal együtt, 1 0 4. a Kárpátmedence időjárása a jéglevonulás szempontjából a német Duna völgy időjárásánál kedvezőtlenebb. A német Dunán ugyanis a télutói olvadásos árhullám levonulását a folyam mentén is megelőzi az enyhülés, viszont a Közép-Duna mentén gyakran még zord idő uralkodik olyankor, amikor az árhullám a felső szakaszról leérkezik. A nagymarosi vízlépcső duzzasztóterében tehát inkább kell jégtorlaszképződéssel télutón is számítani, mint a Kachlet-műveknél. A jégtorlaszok — amint már említettük — különösen a duzzasztási határ tartományában veszélyesekGyakoribbak és az eddigieknél súlyosabbak lesznek a jégdugók, a torlódások és a jégtorlaszok a duzzasztótérhez felfelé csatlakozó folyószakaszon is. Ha a jég rombolásával biztosítható lesz, hogy a torlaszok elérjék a duzzasztótér mélyebb részét a veszély megszűntnek tekinthető. 3. Л jég elleni küzdelem a nagymarosi vízlépcső alatti Duna-szakaszon A III. 1. b. pontban részletesen elemeztük a nagymarosi vízerőmű kedvező hatását az alatta levő folyószakasz jégjárására, rámutattunk azonban arra is, hogy a vízlépcső megépítése után is mintegy 40%-os gyakorisággal számítani kell arra, hogy a Drávatorok körüli szakaszon a jég megáll, sőt jégtorlaszok is képződhetnek és a jeges ár veszélye is felléphet. Ez a veszély — bár jelentősen kisebb mértékben — abban az esetben is fennáll, ha az adonyi és fajszi vízlépcsők megépülnek. A vízlépcső alatti szakaszon kifejlődő jégtakaró lehetetlenné teszi a legalsó és ebből kifolyólag a felette levő vízlépcsők duzzasztóteréből a jéglevezetést, ezért a jég elleni küzdelem elsősorban a beállás megakadályozása, illetve késleltetése, télutón pedig a jégtakaró mielőbbi megindítására kell, irányuljon. A jég elleni küzdelem két részben tárgyalható, éspedig a megelőző, és a jeges időszak tartama alatt követendő rendszabályok szerint. a) Megelőző rendszabályok Több ízben hangsúlyoztuk, hogy a jég a duzzasztóterekből csupán akkor bocsátható le, ha az alattuk levő szakaszon már nincs jégtakaró, azaz a leengedett jég továbbjutása biztosítható. A duzzasztóterekből a jéglebocsátás alulról felfelé haladó sorrendben kell történjék. Ebből következik, hogy a jégtakaró kialakulása ellen a legalsó duzzasztómű alatti szakaszon is küzdeni kell. A [10. és 22] alatt idézett tanulmányokb ana szerző beható vizsgálatok alapján kimutatta a meder morfológiai sajátosságainak hatását a folyó jégjárására. Kitűnt, hogy kedvezőtlen helyeken már az a jég is megáll, amely a folyó egészséges szakaszán a víz felszínének csupán 35—-40%-át borítja. Rámutatott a szerző arra is, hogy a folyó rendezett szakaszain a zajló jég nem áll meg, hanem a jégtakaró minden esetben a morforlógiai szempontból kedvezőtlen helyeken (túlmélyült szűkületek, éles kanyarulatok, elágazások, eséstörések stb.) képződő 1 0 Meg kell jegyeznünk, hogy a 10. ábra tanúsága szeritt a jég az Isar torkolata (2281,6 fkm) felet t és a deggendorfi hídnál (2284,5 fkm) hamar megáll, ezért ennek a helynek a jégjárás szempontjából zor d teleken játszott szerepe hasonló a íolyami vízlépcsők szerepéhez.
