Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - V. Puskás Tamás-Szesztay Károly-Zsuffa István: A Duna-csatornázás néhány hidrológiai kérdése

A Duna-csatornázás 89 с) Az említett, általában veszéllyel járható hatásokon kívül a vízlépcsőknek kedvező hatásaira is gondolhatunk, így pl. kisvíz idején a tározott vízből való vízpótlásra, a szükséges hajózási mélység biztosítása céljából. Az ilyen vízpótlás elsősorban a mesterséges árhullámmal való hajózást teszi lehetővé, de szóba kerülhet a kisvízszínek tartós megemelését célzó vízeresztési rend összeállítása is. A Duna 500—600 m

3/s kisvizének pl. 1000 m

3/s-ra való felemeléséhez 400—500 m

3/s (35—45 millió m

3/nap) vízpótlás szükséges. Ezt a vízhozamot a tározott csaknem 1 milliárd m

3 vízmennyiségből mintegy 25—30 napon át lehetne biztosítani, ha a duzzasztók tározótere az időszak kezdetén teljesen fel van töltve, és a tározott vizet az időszak végéig teljes egészében leeresztik. Ez természetesen az erőművek energiatermelése szempontjából hátrányos, mert a teljes tározott víztömeg csak a duzzasztási szint fokozatos süllyesztése árán bocsátható le. Mindazonáltal az erőmű pl. napi néhány órán át tartó csúcstermelése érdekében lehetséges a tározott víz számottevő mértékű felhasználása, de ehhez elengedhetetlen az egész csatornázott Duna-szakaszon a vízeresztés rendjének egységes szabályozása, ill. az egyes vízlépcsők közötti szoros összeköttetés biztosítása. II. A VÍZJÁRÁS ELŐREJELZÉSE Az erőművek és a duzzasztóművek üzemének tervszerű, zökkenők nélküli irányítása az érkező vízhozamok előzetes ismeretét kívánja meg. Az ezzel kapcsolatos előrejelzési feladatokat az elérhető időelőny és a gyakorlati cél szerinti csoportosításban tekintjük át. 1. Az árhullámok tetozésének előrejelzése A jelentékeny magasságú árhullámok tetozésének előzetes ismeretére a mű építése és üzeme során egyaránt szükség van. Szélsőségesen magas vízállások, ill. a művek méretezésénél alapul vett értékeket megközelítő vízhozamok esetében számos biztonsági rendszabály és előkészítő munka elvégzésére lehet szükség. Minthogy az ilyen munkák — különösen az építés időszakában — meglehetősen nagy felkészülési időt kívánnak, az árvizi előrejelzéseknél a hidrológiailag lehetséges legnagyobb időelőnyök elérésére kell törekedni. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet árvízvédelmi kutatási terve keretében az 1955—56. években elkészültek az árvizi előrejelzési segédletek a magyarországi Duna-szakasz öt főbb vízmérceállomására [9]. A segédletek alapján az osztrák Duna-szakaszon észlelt tetőzésekből a II. táblázatban összefoglalt főbb adatok szerint lehet előrejelezni a Pozsony és Mohács közötti szakaszokon kialakuló tetőző vízállást vagy vízhozamot. Az előrejelzések időelőnye — mint látható — a szigetközi szakaszon 2—3 napig, a mohácsi szakaszon 6—8 napig terjed, átlagos pontosságuk 20—25 cm. Példaképpen a 4. ábrán az engelhartszelli tetőzés alapján Nagymarosra kiadható előrejelzés segédleteinek vázlatát látjuk. Az időelőny növelése céljából vizsgáltuk a csapadékadatok alapján történő előrejelzés lehetőségeit. A május 1. és október 31. közötti, döntő részükben esőzésből származó árhullámok esetére már az árhullámot kiváltó esőzés folyamán lehet