Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

2. füzet - IV. Oroszlány István-Perényi Károly: Az esőszerű öntözés Olaszországban

290' Degan Ariosto amikor még nem látszott megoldhatónak az esőszerű öntözés alkalmazása széles körben dombvidéken, hegyek között és a sík területek egyes részein. Itt elsősorban a passzív vízgazdálkodás volt a fontosabb, pedig a területek elsősorban a szárazság kártételét szenvedték. így történt, hogy sok ilyen — a hegységek lábánál fekvő — terület kiamaradt a kiemelt területekből, melyek egyébként szóba jöhettek volna. Ma már az öntözés fontossága nyilvánvaló, mindjobban lényegessé válik mint átalakító tényező, különösen a száraz éghajlatú dombokon és a hegyek lábainál fekvő területen, ahol még gyakran külterjes gazdálkodást folytatnak. Fenti száraz éghajlatú területek kihagyását a kedvezményekből sok műszaki ember és közgazdász támogatja. Azt állítják, hogy az öntözővíz a gazdák részére jelentős előnyöket ad, tehát nem szükséges az állami támogatás, amely viszont igen fontos ott, ahol a gazda nem találja meg számítását. Azonban feltételezve azt, hogy kezdetben a szükséges tőke hiányzik, indokoltnak látszik, hogy az állam hosszú visszafizetési határidő és méltányos kamat mellett legalább előlegezze a szükséges összeget és így segítse a tőkebiztosítást. A talajjavítási törvény hiányosságainak kiküszöbölését szolgálja az 1952. július 25-én hozott 949. sz. 12 éves mezőgazdasági fejlesztési törvény, melyben a hegyvidék érdekeit már figyelembe vették, azonban a dombvidéket még mindig elhanyagolták. így ezek a törvények nem tudják megoldani a közös öntözés legfontosabb kérdéseit, vagyis azt, hogy meg lehessen valósítani a szükséges félig kötött berendezéseket. Másik súlyos hiányosság a talajjavítási törvényben az, hogy nincs tekintettel az öntözéssel és így az esőszerű öntözéssel is kapcsolatos átalakítási munkákra, melyek csak néhány év elteltével kezdenek jövedelmet hozni. így helytelen a törlesztést azonnal követelni. Más országok rendeletei többségükben a hitel visszafizetésének kezdetét bizonyos idő eltelte utánra állapítják meg,

2 hogy a gazdaságok biztosítani tudják az új gazdálkodási rend sikerét. Ez a kérdés alapvető jelentőségű az öntöző birtokosok gazdasági helyzetének megszilárdításában. Ugyanis az esőszerű öntözés legfőbb kérdése a dombvidéken — a nagy emelési magasságok mellett — az, hogy az igen magas beszerzési költségekre adott hitel sem segít, mert a legnagyobb terhet az üzemköltségek jelentik. Bizonyos az, hogy a száraz gazdálkodást folytató dombvidéki termelők előbb vagy utóbb kénytelenek lesznek visszatérni a külterjes gazdálkodásra akkor is, ha ez nem minden esetben válik köztudomásúvá. * * * A vízbeszerzés igen változatos formáit találjuk meg Észak-Olaszországtól Dél-Olaszországig. Észak-Olaszországban a gleccserek és a nagy alpesi tavak — melyek mind szabályozottak és időszakos tározóként szerepelnek — a nyári hónapokban, a hóolvadás után összesen mintegy 1500 m

3/s vízhozamot biztosítanak. A Pó folyó bal partján a mellékfolyóknak ez a vízhozama Piemontban, Lombaidiában és a velencei területen már fellendítette az öntözést. A régi és újonnan épült csatornahálózat összes vízhozama kb.600 m

3/s. A csatornák közül az 1866-ban épült Cavourcsatorna 200 m

3/s vízhozamával Piémont és Lombardia közötti rizsterületet látja 2. Magyarországon is így van.