Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

2. füzet - IV. Oroszlány István-Perényi Károly: Az esőszerű öntözés Olaszországban

Az esőszerű öntözés Olaszországban 270' el öntözővízzel, a Villoresi-csatorna 75 m

3/s-mal a Milánó környéki területek rét- és takarmányöntözését, ezenfelül a régi Muzza-csatorna 108 m

3/s vízhozammal szintén Milánó mellett. Ezeken kívül még számos más, az 1200-as években épült hajózásra és öntözésre szolgáló csatorna segíti az öntözést, az Adige 40 m

3/s-mal, a Piáve folyó a Vittoría-csatornán át 200 m

3/s-mal, a Ledra-Tagliamento-csatorna 22 m

3/sec-mal és még több kisebb csatorna. Igen sok csatorna áll építés alatt. A Pó-síkság lejtős bal oldala a folyók vízhozamún felül hatalmas talajvíztömeggel és rétegvizekkel is rendelkezik, melyek az Alpesek déli áteresztő talajain állandó utánpótlást kapnak. Olyan ez mint egy lassan folyó tározott víztömeg, és megjelenésének tipikus formái a felső lombardiai forrásocskák (fontanile). Kevésbé szerencsések — akkor is, ha az öntözés kevésbé fontos — a Pó jobb partjának lejtői, mert azAppenninieken gleccsert nem találunk, a talaj pedig víz át nem eresztő és így tározni sem tudja a téli csapadékot. Az Appenninek folyóinak nyáron igen kicsi a vízhozama és ez öntözésre nem elegendő. Emilia és Romagna területére számos terv készült, amelyek szerint a Pó jobb partjáról vezetnének vizet erre a területre. Bizonyos munkákat már végeztek is. így a Parmigiana—Moglia társulat területén 25 m

3/sec-mal több mint 30 000 lia-t öntöznek. A legfontosabb feladatot azonban az úgynevezett Emiliáno—Romagnolocsaloma jelentené, amely 200 m

3/sec-ot vezetne a Póból, és ezzel több, mint 200 000 ha-t látna el öntözővízzel. Megállapíthatjuk az I. táblázat alapján, hogy a Pó síkságon 350 m

3/s folyóvízhozam és 100 m

3/s, sőt ennél több kinyerhető felszín alatti víztömeg van. Mindez kb. 1 009 000 ha öntözését biztosítaná, melynek több mint fele esőszerű öntözés lenne. Az esőszerű öntözés — mindenek előtt kiegészítő öntözéssel — különösen a velencei, lombardiai és romagnai területeken, félig kötött berendezésekkel, a dombos és a hegyek lábánál elterülő részeken létesülne. Közép- és Dél-Olaszországban — figyelembe véve az Appenninek vízzáró talaját és a gleccserek szinte teljes hiányát — a nyári vízhiány nagy. A kevés szabályozott folyó vízhozama a nyári hónapokban jelentéktelen, mintegy 150 m

3/s, melynek zömét a Tevere, a Pescara, az Arno és a Volturno vízhozama képviseli. Néhány körzetben kutakkal hozzáférhető jelentős talajvíztömeg áll rendelkezésre. Közép-Olaszország és Campania folyóiban mintegy 25 m

3/s-ra tehető az öntözésre igénybevehető vízhozam. A többi déli és szigeti területen öntözésre felhasználható vízhozam nincs. A folyó középvízhozamainak összege nem éri el az 50 m

3/s-ot. Általában a leggyakrabban fekmerülő kérdés a folyók „hasznosítható vízhozama". Grinovero professzor szerint időszerűtlen már a minimális vízhozammal számolni, hanem a nyári közepes vízhozamot kell figyelembe venni. Az esetleges vízhiány az öntözőgazdaságoknak csak egy részét sújtja, miután a folyók vízhiányának különböző az időpontja. Közép- és Dél-Olaszország öntözési vízszükségletét csakis a téli csapadéklömeget felfogó nagy tározókkal lehet megoldani. A lehetőségek erre igen kedvezőek, ha figyelembe vesszük az Appenninek geológiai adottságait és az agyagos, márgás altalajt. Csak az Abruzzókban, Calabriában és Szardíniában találhatók kristályos kőzetek. A Cassa per il Mezzogiorno kezdeményezésével az öntözést és vízerőkihasználástmagában foglaló komplex hasznosítás érdekében nagy tervek megvalósítása kezdődött meg. Több mint 350 000 ha öntözésről van szó; körülbelül 2