Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)
2. füzet - II. Lehmann Fritz: Az esőztetés jelenlegi állása és feladatai
AZ ESŐZTE! ÍS JELENLEGI Al l ASA ÉS FELADATAI 1 DR. AGR. LEHMAN FRITZ 2 Az esőztetés új műszaki tudományágazat. Magában foglalja az esőztető berendezések építésének és alkalmazásának elméletét és kutatását, röviden az ún. műszaki esőztetés egész területét. Az esőztetés egyszersmind komplex tudományos ágazat is, amely a hagyományos mezőgazdasági tudományok több szakterületét — mint talajművelés és növénytermesztés, talajtan és kultúrtechnika — és a mérnöki tudományok egyes területeit — mint hidrológia, elektrotechnika és géptan -— is magában foglalja. Az esőztető berendezések gyakorlati alkalmazása a tudományos kutatásukat és elméleti megfogalmazásukat — mint az a mezőgazdaságban gyakori eset — messze megelőzte. Mintegy 60 évvel ezelőtt az annakidején nyugat-poroszországi Posen közelében az Eduardfelde birtokon első ízben peimeteztek szét szennyvizet réten csövek segítségével. Ezt az eseményt tekintik általában Közép-Európában a műszaki esőztetés megszületésének. Már 1910-ben a Német Mezőgazdasági Társaság összehasonlító vizsgálatokat végzett esőztető berendezésekkel. Az eredményeket azonban már nem lehetett a gyakorlatba átültetni, mert az első világháború a fejlődést megszakította. Az ún. gyorskapcsolási! csővezetéket 1917-ben találták fel, és ezzel az esőztető technika a háború után tovább is be tudott hatolni a mezőgazdaságba. A háború előtti berendezések ugyanis a munka szempontjából gazdaságtalan műszaki megoldásúak voltak, ez a nehézség azonban a gyorskapcsolás révén gyorsan kiküszöbölődött. 1. A Vízügyi Közlemények-neU ezt az 1960. évi füzelét az esőszerü öntözések gyakorlati és tudományos kérdésinek ismertetése jegyében állította össze a szerkesztőség. Célja ezzel az, hogy a vízgazdálkodással foglalkozó magyar műszaki, földművelési és politikai körök a luizai öntözések fejlesztését helyes ítélettel irányozák elő, és ehhez az ítélet kialakításhoz a bizonyos körülmények között célszerű és gazdaságos, tehát indokolt esőszerű öntözés kérdéseinek mind tudományos, mind gyakorlati, mind pedig szervezési oldalról való megvilágításával a Közlemények — szűk keretei által megengedett határokon belül — segítséget adjon. Ezért a cikksorozat, — melynek keretében két külföldi szakértőt is megszólaltatott a Közlemények, Пг. Lehman Fritz általános ismertetése után, Salamin Pál és Lobos Alajos tanulmányában az esőszerű öntözések egyik legfontosabb berendezési részének, a szórófejeknek vizsgálatával, majd két tanulmányban is, Oroszlány István és Perényi Károly tanulmányában, és Dr. Degan Ariosto ezt kiegészítő soraiban az egyik öntözésben nagy múlttal és tapasztalattal rendelkező ország, Olaszország, esőszerű öntözéseinek szervezésével és berendezésével foglalkozik. Mindezzel a hazai feladatok helyesebb felismerését és élesebb megítélését, valamint az öntözések gazdaságosabb megszervezését és berendezését kívánja szolgálni. (Szerk.) 2. Dr. agr. F. Lehman (Német Szövetséges Köztársaság) az Esőszerű Öntözés Nemzetközi Kutatási Központja (Centro Internazionale per Gli Studi sulta Irrigazione a Pioggia, Verona, Italia) Műszaki Bizottságának tagja. Az alábbi sorok Budapesten 1959. szeptember 11-én, a Magyar Hidrológiai Társaságban, a szerző által tartott előadásban elhangzottakat tartalmazza, melyet a németországi (NSZK) esőztetésekről és esőztető berendezésekről vett példákkal és példákat bemutató képekkel illusztrált. A képek a Mannesniannreqner Düsseldorf-Geresheim-i cég fotogyűjteményéből valók. (Szerk.)
