Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - I. Dégen Imre: A víztározás és népgazdasági jelentősége

A víztározás népgazdasági jelentősége IS<î. A víztározás gazdaságossága A hegy- és dombvidéki víztározási lehetőségek felmérésénél a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet nem az elméletileg lehetséges teljes kiépítést vette számításba, hanem a gazdaságosnak minősíthető tározási lehetőségeket. Gazdaságosnak pedig az olyan nagyságú tározókat minősítette, amelyeknél nagyobb tározó esetén a biztosítható fogyasztás és a hozzá szükséges tározótérfogat aránya rohamosan leromlana. A hegy- és dombvidéki tározási lehetőségek számbavételének eredményeként jelentkező országosan 750 millió m

3-es tározótérfogatot és az ebből kiszolgáltatható vízhozamot figyelembe véve megállapítható, hogy átlagosan minden 1 m

3/s folyamatos vízhozam eléréséhez 31 millió m

3 tározótérfogatot kell biztosítani. Sem az 1 m

3/s folyamatos vízhozam biztosításához szükséges tározótérfogat (fajlagos tározótérfogat), sem a beruházási költségek összege egymagában még nem jellemzi a tározás gazdaságosságát. A tározók gazdaságosságáról valójában a tározás egységköltsége ad tájékoztatást. Erre legjellemzőbb adat a tározótér 1 m

3-re eső beruházási költség, továbbá a tározóból kiszolgáltatott víz 1 m

3-re eső költség. A hegy- és dombvidéki tározók beruházási költsége 1959. évi árszinten átlagosan 10 Ft/m

3, beleértve a gáttestet és műtárgyait, valamint a tározó területén szükséges járulékos beruházásokat. Ennyi lesz az építés alatt lévő rakacai tározó fajlagos beruházási költsége is az összes járulékos beruházási költséggel együtt. Ebből a tározóból kiszolgáltatott víz 1 m

3-re eső költség 20 fillér. A megépült 20 millió m

3 alatti víztározók beruházási költsége világviszonylatban 9—36 dollár cent/m

3. Ez azt jelenti, hogy hazai lehetőségeink nem kedvezőtlenebbek a külföldön megépített hasonló nagyságú tározóknál. A síkvidéki tározók esetében az 1 m

3 tározótérfogatra eső beruházási költség átlagosan 3—3,50 Ft. A síkvidéki tározás gazdaságosságára jellemző példa a Keleti Főcsatorna VI. sz. fürtcsatornájának tervezett meghosszabbításával összefüggő tórendszerként kiépíthető tározótér. A mezőgazdaságilag alig hasznosítható területen — jelentős részében előreláthatólag már a második 5 éves tervben — létesülő tározótér összesen 126 millió m

3 víz befogadására alkalmas, amiből 27 millió m

3 belvíztározásra, 13 millió m

3 öntözővíz tározásra esik. 81 millió m

3 a kizárólag halastó céljaira szolgáló vízmennyiség. 1 m

3 víz tározásának egységköltsége 3 Ft, a tározóból kiszolgáltatott víz 1 m

3-re eső költség pedig 8—10 fillér lesz. Ez pedig elég kedvező, ha figyelembe vesszük, hogy 1 m

3 gépi emelésű víz költsége 6—8 m emelési magasság mellett kb. 8 fillér, a permetező öntözésre felhasznált víz m

3-ének költsége pedig ennek 5—6-szorosa. A tározók építése természetes vízkészleteink elégtelensége miatt sok esetben elkerülhetetlen, sőt hazai körülmények között már a következő években — különösen az iparvidékeken — a vízszerzés alapjál a víztározók létesítése képezi. Már most gondoskodni kell arról, hogy elkerüljük a tározók létesítésekor felmerülő túlzott kisajátítási költségeket. Ezért ki kell jelölnünk a tározók létesítésére alkalmas területeket és elejét kell venni a tározóterek helyén olyan beruházásoknak, amelyek a tározók későbbi megépítését akadályoznák, vagy rendkívül költségessé tennék. A vízhiányok tározás útján való csökkentése mellett nagy súlyt kell helyeznünk arra, hogy a vízhiányokat a vízigényeknek szükséges mértékre való korlá-