Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)

1. füzet - VII. Kisebb közlemények-Ismertetések

Rácz: A Szt. Lőrinc víziút 171 torkollásánál van. A két zsilip szintkülönbsége közel azonos és a kettőn együtt 26 m az átlagszintkülönbség. Mindkettő szabványos méretekkel épült, támkapus hajózsilip. A töltő- és ürítőcsatornák az oldalfalakban futnak végig, hasonlóan az Amerikában általánosan használt megoldásokhoz. Ez utóbbiakat szegmenes-elzárószerkezet nyitja és zárja. A felső zsilip fenekét maga a sziklatalaj alkotja, az alsóét beton fenéklemez. Az egyes vasszerkezeti részeket úgy oldották meg, hogy mindkét zsilipnél lehetőleg azonosak legyenek. A felső zsilipnél'a felső támkapuk felett merülő kaput is építettek a küszöbszint alá, hogy a támkapu meghibásodása esetén ezzel 30 perc alatt el lehessen zárni a csatornát. A felső hajózsilipbe külön zsilipet építettek a két hajózsilip közötti csatornaszakasz vízszintjének szabályozására, s az alsóban pedig ugyanezen célból túlfolyót. Ha ugyanis a két zsilipen ugyanazon időtartam alatt nem azonos számú átzsilipelés történik, vagy az alvíz és felvízszintek kisméretű változása miatt különböző a két zsilip töltővíz-szükséglete, a két hajózsilip közti csatornaszakasz szintjét nem lehetne másként rögzíteni. A töltőberendezésektől azt kívánták meg, hogy a töltési és az ürítési idő tíz percnél kisebb legyen. A modellkísérletek segítségével ezt 8—9 percre sikerült leszorítani. Továbbá a zsilipben levő hajó kikötő-kötelein a fellépő húzóerő nem haladhatja meg a 10 tonnát, természetesen a töltés és ürítés sem okozhat erős turbulenciát. A fenti művek alatt az ún. Cornwall-i sellős szakaszon, ahol a víz természetes állapotában 3 m/s sebességgel folyt és két ágra szakadt, mindkét államban párhuzamosan végzett modellkísérletek alapján választották ki a megfelelő folyóágat és abban kotrással állították elő a hajóutat, amelyen át azután a St. Francis-tóba \ut a hajó. c) A nemzetközi szakasz után a hajóút teljesen Kanada területén halad. A szükséges műveket a kanadai hatóságok tervezték és építették. Ezen az 50 km hosszú szakaszon mintegy 9 km hosszban kellett kotrást végezni a megfelelő hajóút-méretek előállítására. A St. Francis-tó alsó végén indul ki a Soulange-csatorna, és a Beauharnois üzemvíz-csatorna. A kibővített üzemvízcsatorna 180 m fenékszélességével s kellő vízmélységével, valamint 0,7 m/s áramlási sebességével bőségesen megfelel a hajóút követelményeinek is. Az új hajóút az új üzemvízcsatornában halad. A folyó többi árál gátak zárják le. Ezek a művek egyben St. Francis-tó vízszintjét is szabályozzák. Az erőművet oldalcsatornával és két, összesen kb. 26 m emelőmagasságú hajózsilippel kerülik meg a hajók. A két zsilip egymástól való távolsága kb. 1,2 km. Mindkét zsilip támkapus. A felső zsilip felett pedig két függőleges tengelyű, szegmens szerkezet szolgál szükségelzárásként. A töltést és ürítést szegmens tiltókkal zárható oldalcsatornákkal végzik. A hajózsilipek munkagödrét és a hozzá tartozó csatornaszakaszokat kemény homokkőben szárazon emelték ki. A hajózsilipek fenekét is a szikla alkotja. A St. Louis-tóban némi kotrással állították elő a hajóutat, majd ennek alsó végén a Lachine-csatornában folytatódik a hajóút, amely részben jobboldalt a szárazföldbe vágva, alsó részén pedig a folyó medencévé kiszélesedett jobb partja mentén, attól töltéssel elválasztva halad. A csatorna két vége közötti, kb. 14 m magasságkülönbséget két hajózsilippel küzdik le. Ezt az oldalcsatornát úgy tervezték, hogy akkor is megfeleljen a célnak, ha később ezen a szakaszon is kiépítik a tervezett erőművet. 3. Vízeröhaszn ásítás Az egész létesítmény második fő célja a vízerőhasznosítás. A Szent Lőrinc felső végétői a tengerig a vízerőkészletet 6600 MW-ra becsülik, melyből 2140 MW az USA-t, amely a Niagara és a nemzetközi szakasz készletéből adódik, a többi Kanadát illeti meg. 1954-ig 3 vízerőmű működött. Az első a 90 m hasznos esésű Niagara erőmű, amelyből az USA 1940 MW, Kanada 1592 MW teljesítménnyel veszi ki részét. Második az Alumínium Co. of America 59 MW teljesítményű erőműve Massena-nál. Ez az erőmű az új Long Soult csatorna felett kiágazó üzemvízcsatornára épült, s alvize a Grass-folyóba csatlakozik. Továbbá a 24,4 m esést hasznosító Beauharnois-erőmü 1150 MW teljesítménnyel.