Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)
1. füzet - VI. Rétháti László: A talaj kapillaritásának mérnöki vonatkozásai
A talaj kapillaritásának (mérnöki vonatkozásai 123 A vizsgálatok céljára összeállított készülék a 10. ábrán látható. A minta 4 cm átmérőjű, 6 cm magas fémhengerbe kerül, mely egy vízzel telt edényben elhelyezett, perforált, felül merev szitával lezárt másik hengerre támaszkodik; az állandó vízszintet túlfolyó biztosítja. A mintát alul kettős szita zárja le; a felső a szemcsék kimosását, az alsó, merev szita az előbbi behajlását van hivatva megakadályozni. A minta felső felületére üveglemez közvetítésével egy indikátor-óra mérőcsapja támaszkodik, mellyel a vízfelszívás okozta térfogatváltozás 0,01 mm pontossággal mérhető. A száraz és a felszívás után mért nedves súlyból, a hengernek az óraleolvasással javított térfogatából számítható a minta víztartalma (w), telítettségi foka (r) és fajlagos roskadása (g). A kísérletek megkezdése előtt meghatároztuk a súly- és térfogatmérések megengedhető hibahatárait. E célból felírtuk a relatív nedvesség (r) kifejezését, mint a fajsúly (s), a minta térfogata (V), a felszívott víz (A W) és a száraz súly (Wo) függvényét, és képeztük r-nek ezen tényezők szerint vett parciális differenciáljait; ezek segítségével kimutatható, hogy a relatív nedvességben + 0,01 értékű eltérést az alábbiakban közölt mérési hibák okoznak: 10. ábra. A „zárt kapilláris zóna" telítettségi fokának meghatározására szolgáló készülék (szerző módszere) Bild 10. Apparat zur Bestimmung des Sättigungsgrades der „Geschlossenen kapillaren Zone " (Methode des 1 'er fussers) 9s = — 0,018 g/cm 3, 9 V = — 0,31 cm 3, 9(4 W) 9 W n 0,30 g, 0,47 g. A súlymérésekre vonatkozó hibahatáron cg-érzékenységű mérleg használatával könnyű belül maradni, a száraz és nedves súly kedvezőtlenül összegeződött mérési hibái sem jelentenek 9r = 0,001-nél nagyobb eltérést. A A W-érték mérése annyiban kényesebb, mert a minta a kiemelés pillanatában könnyen vizet adhat le. Ami a térfogatmérést illeti, a hengerek térfogatát vízbemerítéssel határoztuk meg. azt pedig, hogy a minta volumene megfeleljen a henger térfogatának, a kettős szita alkalmazásával biztosítottuk, és indikátor-órával ellenőriztük. Ami a fajsúlyt illeti, az anyag vegyes összetétele miatt számítanunk kell ± 0,01 nagyságú hibára. A 3Vg0,31 cm 3 feltételből következik, hogy a 12,56 cm 2 felületű minta magassági méretében eltűrhető eltérés mindössze 0.025 cm. A kísérletek azt bizonyították, hogy a térfogatváltozás mérésére és az ennek megfelelő korrekciós számításra az esetek 80—85%-ában szükség van. Az utólagos számítások szerint a célul kitűzött mérési pontosságot általában sikerült elérnünk. A II. táblázatban közöljük néhány kísérletsorozat egyes kísérleteinek, valamint a számított átlagoknak a legkisebb négyzetek módszerével meghatározott középhibáját.
