Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
1. füzet - VI. Szesztay Károly-Zsuffa István: A mércekapcsolatok szerkesztésének és értelmezésének néhány kérdése
A mércekapcsolatok szerkesztésének néhány kérdése 85 A meder teltségének, ill. a vízfelszín helyzetének ilyen számbavétele közvetett úton az árhullámok kialakulásának minden fonlosabb sajátságát (a megelőző vízjárási állapotot, az áradás hevességét, a mellékfolyók vízállapotát, a felsőbb szakaszon kialakult apadás ütemét. . . stb.) figyelembe tudja venni. A Duna Pozsony és Mohács közötti szakaszára vonatkozó segédletekben [9] általában elegendőnek mutatkozott a felső és az alsó szelvények közötti állomások („a", „b" és „c") vízállásainak a bevonása, és csak néhány viszonylatnál került sor az alsó állomás alatti mederszakasz teltségének figyelembevételére. A rendkívül kis esésű (I = = 0,00001—0,00003) Tiszára elvégzett feldolgozásban mindig célszerűnek mutatkozott az alsó állomás alatti „d" szelvény, a mellékfolyók („i" és ,,j"), sőt bizonyos esetekben a felső állomás feletti ,,t" szelvény adatainak a bevonása is. A (3) összefüggés segédváltozói — a felső tetőzéssel egyidejű vízállások — viszonylag igen egyszerűen és pontosan meghatározhatók, ami a segédletek szerkesztése és használata tekintetében rendkívül fontos szempont. Szóba kerülhet az a megoldás is, hogy a meder teltségét a vízrendszerben tározott E S víztérfogatlal jellemezzük. Ha àz 1-a, a-b, i-b . . . stb. szakaszokon a felső letőzés időpontjában tározódolt vizmennyiséget összegezzük, egyetlen E S= S^a + S a_ 6 + Sib + + Se_, (4) számériéket kapunk a meder teltségének a jellemzésére. A H a = f (H l f r S) (5) kapcsolat elemzésén alapuló megoldás — amely a külföldön több helyen alkalmazott rutin-eljárás alapja [7] — a magyarországi vizsgálatokban nem mutatkozott célszerűnek [9J. Az alsó és felső tetőzés közötti kapcsolatot ugyanis nemcsak a tározódott vízmennyiség összege, hanem annak hossz-menti elrendeződése is igen lényegesen befolyásolj a. Ha pedig az Si_ a, ... stb. értékeket külön-külön vesszük figyelembe, elvész az eljárás tulajdonképpeni előnye, a változók számának csökkentése. A mércekapcsolat több más alakban is értelmezhető. Az előrejelzés szempontjából célszerű lehet például a Ah,=f(H l tW,ty (6 szerinti vizsgálat is, ahol Ah 2 = II. 2 — M 1' a z alsó szelvényben a felső tetőzés időpontját (az előrejelzés kiadását) követően kialakult áradás. Az 1. ábra, ill. a (3) vagy a (6) összefüggés szerinti mércekapcsolat természetesen vízhozamokban is értelmezhető : Q. = Mi, q[ l ) •••• q'i 1 } • • • #) (7) vagy = /(Öi, ??>, <7Í° .... <7/ l >.... <7Í U) (8) Gyakorlati használatra többnyire a vízállásokban megadott mércekapcsolat az előnyösebb, mert az előrejelzésnek (vagy más célú vizsgálatnak) végső fokon többnyire vízállásokat kell megadniok. A kiindulási adatok is általában vízállások, tehát a vízhozamokban kifejezett kapcsolatok használata kétszeres átszámítást kívánna. A vízhozamokra való áttérésnek a kapcsolatok kidolgozásában van leginkább jelentősége, mert — amint a továbbiakban látni fogjuk — értékes lehetőségeket nyújt a statisztikai úton kielemzett összefüggéseknek fizikai határfeltételekkel való ellenőrzésére és kiegészítésére. Előnyös lehet a vízhozamokra
