Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

3. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

7. ábra. Az erőmű fényképe alvíz felől. A képről jól érzékelhető a munka hatalmas mérete, különösen, ha a kép baloldalán látható és az erőmű helyén elhordott dombvonulathoz mérjük. 426 Kisebb Közlemények betéttáblákkal lehet elzárni. Ugyanezek mozgatják a 80 vízleeresztő nyílást záró táblát. A hidraulikus mozgatású turbinazsilipek és íelvízi betéttáblák szerelésére két 400 tonna teherbírású futódaru és kisebb teherbírású gyors futódaruk szolgálnak. A 400 kV-os transzformátorok az erőmű alvízi oldalán helyezkednek el, az áramot az erőmű tetejére szerelt 60 m magas oszlopokról távvezeték viszi tovább. A 110 és 220 kV-os kisebb feszültségű helyi vezetékek kábeleit olajjal töltött nyomás alatt álló acélcsövekben vezetik a két parton elhelyezett kapcsoló telephez. Az alvízi oldalon a szívócsövek felett közúti híd vezet. A duzzasztómű (8. ábra). A 38 db 20 m széles nyílású, összesen 39 000 m

3/s vízlevezető képességű duzzasztóműből szintén 2—2 nyílást építettek egy tömbbe, 8. ábra. A duzzasztómű metszete. A 38 db 20 m széles, 10 m magas zsiliptábla 39 000 n 3/s vizet tud árvízkor iebocsátani. a 19 tömb együttes szélessége kb.-100 m. A nyílás magassága a fix gát küszöbe felett 10 m, elzárása táblás gáttal történik. A 38 táblát 3 db 250 t-ás bakdaru mozgatja. Az 1956-os tavaszi árvíz levonulása után elhatározták, hogy a pillérek felvízi végén egy harmadik betétgerenda hornyot vésnek, ahova szükség esetén 9 m mélyre lenyúló betéttáblákat lehet elhelyezni. Ezek alatt a víz szabadon átfolyhat, azonban elhelyezésükkel egy felvízi csillapító medence létesül; ez megvédi az elzáró táblákat, a bakdarukat és a pályájukul szolgáló hidat a felcsapódó hullámok ráfagyása ellen. Más szovjet erőművekhez hasonlóan az elő- és utófeneket a szivárgási hossz növelése érdekében a műtárggyal egybeépítették. E megoldással igen jó tapasztalatokat