Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - II. Hock Károly: A gazdaságosság szerepe a műszaki gyakorlatban

A gazdaságosság szerepe 15 Az üzembe nem helyezett beruházások állománya a Statisztikai Évkönyv szerint a következőképpen alakult : 1950 2,3 mrd Ft 1954 10,8 mrd Ft 195 1 5,1 mrd Ft 1954 10,3 mrd Ft 1952 7,9 mrd Ft 1956 11,6 mrd Ft 1953 10,9 mrd Ft Ezek a számok az üzembe nem helyezett beruházásokra felhasznált teljes költséget mutatják és így a be nem fejezett beruházási építések költsége ezeknél kisebb. Ezzel szemben nem szerepelnek az adatok között a be nem fejezett fenntartási és felújítási építések költségei. A felsorolt adatok az év utolsó napjára vonatkoznak ; év közben a be nem fejezett építések állománya nagyobb. Végül arról sem szabad elfeledkezni, hogy gyakran csak felfogás kérdése, hogy valamely beruházás be van-e fejezve, vagy sem. Például a siófoki hajózsilip mint építés be van fejezve, de mint a Sió csatornázás egy része befejezetlen. Minden ilyen kétséges esetben a beruházást befejezettnek szokás tekinteni s így annak adatai a fentiek között nem szerepelnek. Nem szerepelnek a felsorolt adatok között a régebbről elmaradt beruházások költségei sem, mint aminők például a DunaTisza csatorna vagy a tiszapalkonyai hajózsilip. Végeredményben tehát a beruházások átlagos befejezetlen állománya a fennt feltüntetett értékeknél biztosan nagyobb és valószínű, hogy a befejezetlen építések átlagos állománya is nagyobb azoknál A beruházási programban előirámjzctt beruházás előnyösségét gazdasági számítással kell igazolni, azaz a beruházási költséget szembe kell állítani azzal a ismétlődő gazdasági előnnyel, amit az előirányzott beruházás fog hozni. Az Országos Tervhivatal utasítása szerint ennél a szembeállításnál a hozamot világpiaci árak alapján kell számítani. Ezzel ugyanis kiküszöbölhetők a magasan megállapított belföldi árból eredő aránytalanságok. Például az öntözővíz kihasználása a rizstermelésnél a legkevésbé gazdaságos, de a különbség nem volt nagy addig, amíg a belföldi árak alapján számoltak. Mihelyt azonban ennek az utasításnak alapján a világpiaci árral számoltak, azonnal kiderült, hogy az öntözővíz kihasználása a rizstermelésnél nagyon rossz. Ezt addig a magasan megállapított belföldi ár leplezte el. A beruházási programban levő számításoknál altálában alhanyagolják azt a veszteséget, ami abból ered, hogy a beruházás költsége az építési idő alatt nem hozza meg a megkövetelt hozamot. Ha a megkövetelt hozam 10% és az építéíi idő öt év, akkor a tényleges beruházási költségnél 34%-kal többet kellene alapul venni ahhoz, hogy ez a hiba kiküszöbölhető legyen. Ha pedig az építési idő 10 év, akkor a tényleges beruházási költség 175 %-át kellene a gazdaságossági számításban a beruházástól várt hozammal szembe állítani. Ez már azért is szükséges, hogy szemléltesse azt a nagy veszteséget, amit az építési idő elhúzódása okoz. Ha a gazdasági számításnál az építési időre jutó hozammal megnövelt beruházási költségből indulnának ki, akkor senki sem állíthatná, hogy az építések azért húzódnak el, mert nincs elég beruházási hitel. Nyilvánvaló ugyanis az, hogy annál gyorsabban kell építeni, minél kevesebb a beruházási lehetőség. Ivó vízellátási és csatornázási beruházások gazdaságossági számításánál általában nagyon nehéz feladat annak megállapítása, hogy a lakosság milyen fejlődését vegyék alapul. A helyes eljárást itt is a gazdaságossági számítások