Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában

A talajvízháztartás •225 17 órakor) megkezdődik a felső talajrétegek lehűlése, s ezzel egyidejűleg a talajvíz emelkedni kezd. A tíz napos időközben a nap különböző óráiban észlelt átlagos talajhőmérséklet mélységbeli eloszlását a 19. ábra tartalmazza. A napi talajvízszín süllyedés arra az időszakra esik, amikor mind nagyobb és nagyobb hőmérséklet keletkezik a hőmérséklet-ingadozás zónájában (szaggatott vonalak), és emelkedik a talajvíz, amikor a lehűlés jelentkezik (teljes vonalak). A vizsgált időszakban a napi süllyedés mindig több volt, mint az emelkedés, s a kettő különbsége átlagosan napi 0,98 cm talajvízállás süllyedést eredményezett. A jelenség megítélésénél figyelembe kell vennünk azt is — számtalan kísérleti eredmény igazolja [50, 8-1] —, hogy a talaj felmelegedésénél a talajpórusok levegője sokkal jobban felmelegszik, mint amilyen hőfokot a szokásos talajhőmérséklet mérés segítségével az egész talajra mint átlagos hőmérsékletet állapítunk meg. Ennek megfelelően a talajpórusokban igen nagy hőmérséklet különbség keletkezik, s ennek hatására a gőzfázisban lejátszódó nedvességmozgás jelentékeny mennyiségű. Megállapítottuk, hogy ez a napi talajvízingadozás akkor jelentkezik, ha a talajhőmérséklet ingadozásának zónájában a nedvességtartalom kisebb, a talajhőmérséklet magas és a napi talajhőmérséklctváttozéis jelentős (nyáron és kora őszszel). Télen nagyobb nedvességtartalom és alacsonyabb talajhőmérséklet mellett a talajvízszín napi ingadozása nem észlelhető. Megfigyelési adataink alapján a következő megállapítást tettük. A háromfázisú talajban akkor éill elő a legjelentősebb páravándorlás, ha a nedvességtartalom csak egy kevéssel több, mint a maximális higroszkóposság, és magasabb talajhőmérséklet mellett nagyobb mértékű és gyorsan lejátszódó talajhőmérsékletváltozás alakul ki. A hőmérséklet ingadozás zónájában jelmelegedésnél nagy mennyiségű folyékony halmazétllapolú víz megy élt gőzfázisba, lehűlésnél a gőz vízzé kondenzálódik. Kisebb nedvességtartalomnál a levegővel töltött pórustér nagy, s felmelegedés esetén nagy mennyiségű vízgőz szükséges a telítési páratartalom kialakulásához. A közvetlen környezetben azonban kevés a nedvesség, s az is nagy erővel kötődik a talajszemcsékhez. Ezért nedvességáramlás indul meg az alsóbb rétegekből, ahol több és kisebb erővel kötött nedvesség helyezkedik el. Ez a mozgás igen gyors, s olyan jelentős, hogy közvetlenül a talajvízkészletben is változást eredményez. A gőzfázisba átment víz egy része felmelegedés esetén távozik a talajból, lehűlés esetén viszont a lecsapódó vízpára minden külső vízhozzájutás nélkül is nedvesség- és talajvízgyarapodást okoz. A mozgás a talajhőmérsékleti grádienssel ellentétes (hidegebb helyről a melegebb felé), és a gyors hőmérsékletváltozás eredménye. d) A fedőréteg nedvesség forgalmának hatéisa a talajvízháztartásra A háromfázisú fedőrétegben előálló nedvességmozgás főbb törvényszerűségeinek ismeretében foglaljuk össze, hogy a fedőréteg nedvességforgalma hogyan befolyásolja a talajvízháztartást. A nedvesség mozgását előidéző erők a legtöbb esetben együttesen működnek, a nedvességtartalomtól függően azonban mindig egy-egy erőhatás érvényesül döntően, s megközelítésnél a többi elhanyagolható (15. ábra).