Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - II. Hock Károly: A gazdaságosság szerepe a műszaki gyakorlatban

10 Hock Károly adatok ismerete nélkül és a leggazdaságosabb megoldást itt is egy műszaki jellegű méret — a köbtartalom. — jellemzi, amely szintén szabatos, helytől és időtől független méret. A valóságban azonban a helyzet sohasem ilyen egyszerű. A csatorna vonalazása általában nincs megadva, nincs előre eldöntve, hogy burkolatlan nyilt csatornában kell a vizet vezetni, továbbá a csatornák rendszerint kereszteznek utakat és általában egyéb műtárgyakra is szükség van. Ilyenkor pedig a műszaki jellegű adatokon kívül elkerülhetetlenül szükség van költségadatok ismeretére is. Ezek pedig lényegesen eltérnek a műszaki jellegű adatoktól. Közismert, hogy a műszaki adatok egységeit nemzetközi megállapodások egyértelműen szabályozzák és azok helytől és időtől függetlenek. A költségadatok egységét ilyen megállapodások nem szabályozzák, igy országonként különböző és az időben is változik. Valamennyi gazdasági intézkedés hatással van ugyanis a költségadatok mértékegységére — a pénzegységre — és sok ilyen intézkedés következtében ennek az egységnek értéke föl-le ingadozik. Most a példának felvett csatorna költségét az 1952. évi árszinten alapuló költségvetési normák alapján kell megállapítani. Ha érvénybe lépnek az új költségvetési normák, akkor a költséget annak alapján kell majd megállapítani és az így nyert költség nyilván el fog térni a régebbi költségvetési normák alapján készítettől. Ez pedig azt jelenti, hogy az egység értéke, ha nem is nagy mértékben, de mégis változott. Félreértések elkerülése érdekében leszögezem, hogy a költségek egységének értéke tiszta aranyvaluta és úgynevezett szabad áralakulás esetén sem maradhatna állandó. A költségadatok azonban nemcsak abban térnek el a műszaki adatoktól, hogy egységük térben és időben változó, hanem ezenkívül gyakran változik a költségek megállapításának módszere is. Mindennek eredményeként a költségadatok hibája sokkal nagyobb, mint a műszaki adatoké. Ha tehát a példának fevett csatorna tervezési feltételeit úgy változtatjuk meg, hogy sem a terep, sem a talajminőség nem egyenletes, továbbá a csatorna utakat és akadályokat keresztez; azaz csak azt a korlátozást tesszük, hogy a vizet gravitációsan burkolatlan csatornában kell vezetni, akkor a műszaki tervezés során közismerten változatokat vesznek fel és kiszámítják mindegyik változat költségét. A tervezés eredménye az a változat lesz, amelynek költsége a legkisebb, és ez jelenti a leggazdaságosabb megoldást is. A gazdaságosságot ez esetben nem műszaki, hanem költségadat jellemzi és. ezért más országban vagy más időben esetleg másik változat fog leggazdaságosabbnak bizonyulni. Ezenkívül pedig abban az esetben, amikor a változatok költségei között nincs nagy különbség, a költségadatok bizonytalanabb volta miatt kétséges lesz az, hogy valóban a leggazdaságosabb megoldást találták-e meg. Végül példánk utolsó változata, amikor minden korlátozást megszüntetünk és a vizet nyomóvezetéken juttatjuk át, valamint a gravitációs csatorna burkolását is bevonjuk az összehasonlításba. Ha a változatok költségének egybevetése arra a végeredményre vezetne, hogy az átvezetés burkolatlan gravitációs csatornában a legolcsóbb, akkor a már tárgyalt esetek valamelyike fog bekövetkezni. Ha azonban az adódna ki, hogy a nyomócsőben való átvezetés az olcsóbb, akkor a gazdaságosság vizsgálata szempontjából az eddigiektől teljesen eltérő helyzet alakulna ki. Ebben az esetben műszaki szempontból minden megoldás megfelelő a legkisebb sebességtől addig a legnagyobbig, amit a nyomócső egyáltalán kibír. Kis sebességeknél nagy lesz a létesítés költsége, de viszont kicsi lesz az állandóan