Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - II. Hock Károly: A gazdaságosság szerepe a műszaki gyakorlatban

A gazdaságosság szerepe 11 ismétlődő szivattyúzási költség. A sebesség növekedésével csökkenni fog az egyszeri létesítési költség, de nőni fog a szivattyúzás költsége. Ezek közül a műszakilag egyformán lehetséges megoldások közül csak akkor választhatjuk ki a legmegfelelőbbet, ha a most kifizetendő létesítési költség és a jövőben kifizetésre kerülő szivattyúzási költség között valami összehasonlítási lehetőséget találunk. Példánk eddig vizsgált három változatában is szerepelt ugyan ilyen jövőben felmerülő ismétlődő költség, mégpedig a fenntartási költség. Ott azonban semmi hibát nem követtünk el azzal, hogy ezt az ismétlődő költséget nem vettük figyelembe, mert a vizsgált esetekben a fenntartási költség a létesítési költséggel arányosnak vehető és így a leggazdaságosabbnak talált megoldás fenntartási költsége is a legkedvezőbb. A nyomócsőben való átvezetésnél azonban a jövőben felmerülő ismétlődő költség a létesítési költséggel ellentétesen változik és ezért műszaki adatok alapján és műszaki módszerekkel ez a probléma soha meg nem oldható. A megoldás ilyenkor csak tisztán gazdasági módszerrel található meg. Ugyanezzel a nehézséggel találkozunk akkor, ha a nyilt csatorna burkolását mérlegeljük. A csatorna burkolásának egyik célja az, hogy áltála esést és ezzel földmunkát takarítsunk meg. A változatok költségének egybevetésével eldönthetjük azt, liogy a burkolat ennek a céljának tényleg megfelel-e. De ezenkívül a csatorna burkolása csökkenti a csatorna fenntartási költségét is, éspedig ugyanúgy, mint a nyomóvezetéknél, a burkolat létesítési költsége az ismétlődő fenntartási költséggel ellentétesen változik. Létesítési költségek egyszerű egybevetésével tehát azt sem dönthetjük el, hogy kell-e a csatornát burkolni és még kevésbé azt, hogy milyen legyen ez a burkolat. Amikor valamelyik országban vagy gazdasági körzetben beruházásokra kerül sor, akkor az indokolt kivételektől és hibáktól eltekintve nyilván először azt a beruházást fogják megvalósítani, amelyiktől a beruházási költséghez képest a legnagyobb gazdasági előny — terméktöbblet vagy kölségcsökkenés — várható. Abban az országban tehát, ahol sok beruházás volt, általában csak azok a beruházási lehetőségek maradtak megvalósítatlanul, amelyek már csak kevesebb gazdasági előnyt Ígérnek. Abban a másik országban viszont, ahol még csak kevés beruházás történt, biztosan vannak még olyan beruházási lehetőségek, amelyek a beruházási költséghez viszonyítva sok jövőbeni gazdasági előnyt biztosítanak. Azokat az országokat, ahol már sok beruházás valósult meg gazdaságilag fejlettnek szokás nevezni. Ha a példánkban szereplő nyomóvezeték méretezésének kérdése gazdaságilag fejlett országban merül fel, akkor nyilván olyan megoldást fognak választani, amellyel nagyobb beruházási költség árán később kedvezőbb ismétlődő költséget fognak elérni, azaz kis sebességet választanak. Gazdaságilag kevésbé fejlett országban pedig inkább a beruházási költséggel fognak takarékoskodni és ezért nagyobb sebésséget és kisebb csőátmérőt terveznek. A beruházott költség és az ebből származó ismétlődő gazdasági előnynek az ország gazdasági fejlettségétől függő összefüggését általában azzal szokás jellemezni, hogy az ismétlődő gazdasági előny évi értéke hány százaléka a beruházott költségnek. Ez természetesen nem azonos a kölcsönök kamatlábával. Az összefüggésnek százalékkal való jellemzése helyett gyakran azt adják meg, hogy hány év alatt kell a beruházás költségének megtérülni. Közismert, hogy a két jellemzési mód között az a kapcsolat, hogy a megtérülési idő reciprok értéke a százaléknak. Az összefüggést azonban a százalékon (illetve megtérülési időn) kívül nyilván sok más módon is lehet jellemezni.