Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - II. Lászlóffy Woldemár: A vízgazdálkodás kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szervek és munkásságuk

1 54 Lászlóffy Woldemár A szervezet élén 15tagú végrehajtóbizoítság áll,amely évenként legalább egyszer ülésezik. A Meteorológiai Világkongr&sszust legalább négyévenként hívják össze, és ugyanez vonatkozik a szervezet szakbizottságaira is. Az országos hálózatok együttműködését elsősorban a világrészenkint szervezett területi bizottságok szolgálják, amelyek szükség szerint, de legalább is évenként üléseznek. Nyomatékosan rá kell itt mulatnunk a Meteorológiai Világszervezet és a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió keretében működő Nemzetközi Meteorológiai Szövetség közötti alapvető különbségre. Ez utóbbi társadalmi jellegű és tudományos szervezet, míg az előbbi ún. kormányzati szerv, határozatait tehát a tagállamok kormányzata igazgatási úton hajtja végre és így biztosítja a meteorológiában elengedhetetlen együttműködést. Amikor az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa 1949-ben a Föld vízkincsének hasznosítására fordította figyelmét, mindjárt megmutatkozott egy a vízügyekben illetékes kormányzati jellegű szakintézmény hiánya

9. Jobb híján a Meteorológiai Világszervezetet bízták tehát meg a vízügyekkel kapcsolatos kérdések gondozásával. És bár a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség 1954. évi római kongresszusa felajánlotta támogatását, az e tárgyban megkérdezett ENSZ szervek (FAO, UNESCO, WHO) továbbra is úgy vélték, hogy e helyett a társadalmi jellegű tudományos egyesület helyett a Meteorológiai Világszervezet legyen az ENSZ-nek vízgazdálkodási kérdésekben illetékes tanácsadója. A Világszervezet ezért 6 tagú munkabizoi tságot jelölt ki annak megvizsgálására, hogy megbízatásának hogyan tehetne eleget. A munkabizottságba a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség főtitkárát is meghívták. A bizottság megállapítása szerint egy a Meteorológiai Világszervezethez hasonló jellegű hidrológiai intézmény megteremtése nagy nehézségekbe ütköznék, mert az érdekeltek aligha vállalnák ennek anyagi terhét és mert a hidrológiai szolgálat országonként gyökeresen eltérő módon van megszervezve. Célszerűbb volna tehát a hidrológiai kérdések gondozását a Meteorológiai Világszervezetre bízni, ami a szervezet költségvetésének mintegy 15%-os emelésével megoldhatónak látszik. Ugyanekkor megállapította a bizottság, hogy a Világszervezet csak a vízkincset illető kérdésekben lenne illetékes, és nem foglalkozna tervezési és egyéb műszaki feladatokkal. Mind az ésszerűség, mind a méltányosság azt kívánná azonban, — állapította meg a bizottság —, hogy ha a Meteorológiai Világszervezet a hidrológia területére is ki akarja terjeszteni illetékességét, nevében és struktúrájában is megfelelően átalakuljon. A Meteorológiai Világszervezet végrehajtó bizottsága a javaslat ellenére úgy határozott, hogy a két tudományszak határterületére (csapadék, párolgás) korlátozza az együttműködést és csupán hidrológiai bizottságot alakít, de nem alakul át. Egyes országokban maguk a meteorológusok (pl. Svájc), másutt a hidrológusok (pl. Ausztria) ellenzik ezt a megoldást. Számos hidrológus aggályosnak tartja, hogy a Világszervezet illetékességet szerezzen a meteorológiától idegen szakterületen. A Meteorológiai Világszervezet azonban, az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának, ill. saját végrehajtóbizottságának határozata értelmében megalakította regionális hidrológiai munkabizottságát — egyelőre Európa területére, — amely 1958 szeptemberében Varsóban megtartotta első ülését. Határozatokat hozott és javaslatokat is készített, de a legtöbb résztvevő ország képviselője nem fogadta el őket kötelezőnek, mert csak az 1959. évi 3. Meteorológiai Világkongresszuson dől el, hogy mi lesz a Világszervezet jövőbeli szerepe hidrológiai vonatkozásban. 9 A következőkben tárgyalt kérdésre vonatkozóan lásd a Bulletin de I'AIHS, 4., 8. és 11. számát, továbbá a WMO Bulletin 1958. évi októberi számában L. J. Tison és M. Gilead cikkét.