Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

50 Juhász J. — Szakváry J. Alig néhány éves eljárás a biokémiai vizsgálat. Itt a vizsgált terület növényvilágát figyelik, illetve elemzik. Megállapították ugyanis, hogy pl. az ércet rejtő terület növényeinek hamuja más területek hasonló növényeihez képest százszoros fémtartalmú. Az eljárás vízkutatásra való alkalmasságát még nem ismerjük. Néhány esetben vízkutatásnál is jól használható a geotermikus módszer. Ismeretes, hogy a kőzetek hővezetőképessége különböző, és hogy a mélyből feltörő hévvizek környezetüktől magas hőfokukkal ütnek el. Ennek a fizikai ténynek az alapján a termális vizek útjául szolgáló vetők jól követhetők [52 ]. Hidegvizes rétegek, illetve vízjáratok esetén a geotermikus módszerek nem alkalmazhatók. A barlangi vízjáratok, törések, föld alatti üregek kutatására egyes esetekben ultrahang-hullámos refrakciós mérést használtak. Hazai gyakorlatunkban ilyent még nem végeztek [61 ]. A karsztvíz járatok meghatározásának egyik eszköze a 25 000, majd 100— 500 000-es hangerősítő mikrofon volt, amelyet a bányászatban alkalmaztak azzal a feltevéssel, hogy a járatokban áramló víz csobogását fogják észlelni. Azonban az eddigi tapasztalatok szerint a kőzetmozgások, az ácsolatok pattogása és más zavaró körülmények lehetetlenné teszik az észlelést [39]. Nagyméretű feltárás esetén, elsősorban külföldön, modellkísérleteket is végeznek. Hazai viszonylatban egyedül a talajvízzel kapcsolatos kutatás során használnak modellkísérleteket, pl. a vízbeszivárgás vizsgálata céljából. A rétegvízkutatás vonalán tudomásunk szerint az egyetlen hazai modellkísérletet Mádai Lajos végezte 1930-ban [62] annak megállapítására, hogy a felszínről beszivárgó csapadék hogyan táplálja a budai melegforrásokat, avégből, hogy a vízutánpótlás akkor még divatos, juvenilis eredetűnek mondott magyarázatát megcáfolja. 1953-ban a karsztvizek utánpótlódásának tanulmányozása céljából Kessler Hubert végzett kísérletet az aggteleki karsztban [45]. A hidrológiai kutatásban évtizedek óta felhasználják a légi felvételeket is. A fényképek, különösen ha nagyobb magasságból (2—4000 m) készültek, igen hasznosak a vízrajzi jellegű kutatásokban: megkönnyítik az elhagyott folyómedrek keresését, az egyes kőzethatárok megállapítását és a tektonikai viszonyok felismerését. A légi felvételeken ugyanis kitűnően látszik mindaz, amit a földről sokszor észre sem veszünk [63 ]. Énnek az igen hasznos és egyszerű vizsgálati módszernek a használata hazánkban az 1940-es évek óta, sajnos, nagyon korlátozott, mivel a légi felvételekhez nehéz hozzájutni. Kívánatos volna, hogy az illetékesek a légi fényképeket legalább a tervező- és kutatóintézetek számára tegyék hozzáférhetővé. Végül költséges kutatások esetén, különösen nagyobb mélységű feltárás előtt, a rétegsor felsőbb tagjainak mélysége, a rétegdőlés és a kormeghatározás céljából előzetes, kisebb átmérőjű, sekélyebb fúrásokat mélyítenek le. Ilyen jellegű kutatás előzte meg hazánkban a városligeti II. sz. kút fúrását is. Több esetben használhatjuk a vízkémiai, illetve hőmérsékleti alapon való vízkutatást mind a víz eredete, mind pedig az egyes vízfeltárások összefüggését illetően. Ilyen jellegű vizsgálatokat végzett hazánkban pl. Venkovits István a dorogi medencében. Az egyik bányavíz-betörés vizét elemezve megállapította, hogy bizonyos mértékben eltér az állandó jelleggel betörő vizek összetételétől. Ebből arra következtetett, hogy a betört víz lényegében önálló kavernában táró-