Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk
A hazai vízkutatási módszerek 51 lódott, amelynek kiürülése után — vízutánpótlás nem lévén — a betörés megszűnik. A tapasztalat igazolta feltevését [64]. Az adott körülményekhez és a rendelkezésre álló felszereléshez alkalmazkodva, természetesen számos egyéb, a feltárást megelőző vizsgálatot is el lehet végezni. A fentiekben csak az általánosabban elterjedtebbeket vettük sorra. III. A FELTÁRÁS ÉS AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A feltárás feladata általában kettős. Egyrészt az előzetes vizsgálatok során feltételezett viszonyok igazolása, másrészt mérési adatok szolgáltatása a tervezés számára. Minden vízfajtának megvan a sajátos feltárási módja csakúgy, mint ahogy a feltárás előkészítése is vízfajtánként különböző. A feltárás technikai kérdései távol esnek kijelölt tárgyunktól. Csupán a vízkutatás egyik segédtudományát, a vízkémiát említjük meg néhány szóban, és a víz egyik fontos jellemzőjének, a hőmérséklet mérésének lehetőségével foglalkozunk. A feltárt víz hőmérsékletét minden időben viszonylag pontosan tudták mérni. Ma már 1/ 1 0, sőt l/ lo u fokra pontosan tudják a vízhőmérsékletet észlelni, sőt külföldön a hőmérséklet-író műszerek használata is elterjedt. Hazai viszonylatban erre általában nines szükség, mert — ahol fontos volna —• hév- és gyógyvizeinknél még többéves perióduson belül is csak tizedfokokban mérhető hőmérsékletváltozások észlelhetők. A tulajdonképpeni vízkutatás nélküli vízfelhasználás évszázadaiban a víz vegyi összetételét egyedül ízléssel döntötték el, a bakteriológiai szennyeződés kérdéséről pedig egyáltalában nem tudtak semmit. A kémiai tudomány fejlődése a XVII. században lendült fel. Mire tehát a múlt század közepe táján megkezdődött a hazai vízkutatás, a kémiai ismeretek terén a legfontosabb alapkérdéseket már tisztázták, és a vízkémia fejlődésében általában mindig a vízkutatás egyéb segédtudományai előtt járt. Tudjuk, hogy a víz egy-es alkotórészeinek meghatározása a legtöbb esetben makro, mikro, illetve félmikro eljárással egyaránt lehetséges. A fejlődés minél gyorsabb, a helyszínen könnyen elvégezhető és minél pontosabb eljárások kidolgozására irányult. Ezen a téren Maucha Rezső, Sarló Károly és Papp Szilárd az ország határain túl is ismert és használt eljárásokat dolgoztak ki. A kémia az orvostudománnyal karöltve ma már a vízbeszerzési források vizének „komplettálásával" foglalkozik szerte a világon. Hazánkban első lépésként a karsztvizek jódtartalmának kiegészítését kívánták megvalósítani jódaqua adagolással, azonban erre még nem került sor. Az előzetes vizsgálatok és feltárás alapján a terület hidrológiai viszonyait az alábbi szempontok szerint értékelhetjük: aj a vízadó rétegek térbeli elhelyezkedése; kúttal való feltárás esetén : b) a vízadó rétegre telepíthető kutak száma és elhelyezése, c) az egy kútból (feltárásból) kivehető vízhozam, a nyugalmi és a vízkivételi szint cl) az egymás felett elhelyezkedő vízadó rétegek közötti egymásrahatás, a rétegek összekapcsolása a kút több helyén való szűrőelhelyezéssel, a rétegek „rövidrezárása" és ej a kutak egymásra hatásának mértéke; forrásfoglalás esetén : f) a foglalás után várható hozamingadozás mértéke, a minimális hozam, előfordulási gyakorisága és tartóssága; 4*
