Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - I. Vajda József: Feladataink a vízellátás fejlesztése terén

FELADATAIK К A VÍZELLÁTÁS FEJLESZTÉSE TEKÉN VAJDA JÓZSEF vízügyi főigazgatóhelyettes 628.1 (439.1) A föld természeti kincseinek kiaknázása, különösen pedig az ásványi kincsek teljes értékű hasznosítására való törekvés az elmúlt két évtizedben páratlan méreteket öltött világszerte. Az iparosítási hajsza napjainkban csak fokozódik és az atomenergiával új arculatot ölt. Amíg a századforduló elején a nyersanyaglelőhelyeken nagyrészt csak az ásványi vagyon kitermelése folyt, ma a feldolgozó üzemek egész sora épült már ki. A szénbányák mellett ott találjuk az erőmüveket, kohókat, vagy éppen korunkat jellemző műanyaggyárak egész láncolatát. Az ipari központok fejlődésének rohanó üteme szükségszerűen előírja, hogy a munkások és családjaik a munkahely, a gyár közelében lakhassanak. A kis területen felépíteti munkásszállások, emeletes épületek és az üzemekben foglalkoztatott munkaerő nagy száma következtében a területegységre eső lakosok száma rendkívül megnövekedett. Vannak helyek, ahol ez a szám 2—3000 fő/km

2-t is elér. Az üzemek és lakótelepek természetesen nagy vízigényűek és ontják a legkülönbözőbb szennyvízfajtákat. Csupán az arányok érzékeléséhez érdemes megjegyezni, hogy egy 120 M\Y teljesítőképességű hőerő vízigénye — frissvíz-hűtést feltételezve — 8—9 m

3/s. Az ipar létfeltételét jelentő víz előteremlése, és ugyanakkor a keletkező káros hatású szennyvizek oly módon való elhelyezése, hogy se a felszíni, se a talajvizeket ne veszélyeztesse, a hasznosítható vízkészletet ne csökkentse, világproblémává kezdi kinőni magát. Azt pedig, hogy az atomenergia fokozatos bevezetése a gazdasági élet vérkeringésébe, a fokozott vízigény és a radioaktívvá váló szennyvizek milyen feladatok elé állítanak bennünket, ma még csak sejteni tudjuk. A Ruhrvidéken és a kelet-németországi Elba völgyben, illetve Ausztriában, a stájer iparvidéken csakúgy, mint hazánkban akár a borsodi, akár a várpalotai iparvidéken, ugyanazokkal a problémákkal állunk szemben, legfeljebb az előrehaladottság fokában lehet különbség. Amíg a Ruhrvidéknek több évtizedes az ipara, addig hazai szocialista iparunk most van kifejlődőben és alig néhány éves múltra tekinthet vissza. A rohamos fejlődés vízigényeinek kielégítése nagy próbatétel elé állítja vízgazdálkodásunkat és ezen belül az ipari és ivóvízellátási szakágazatokat. Fokozza a nehézségeket, hogy ezeknek a vízgazdálkodási ágaknak alig néhány éves múltjuk van hazánkban és meg kell küzdenie a múlt évtizedek elmaradottságából adódó helyzettel. ugyanakkor azonban az élet az új és új feladatok megoldását is parancsolóan előírja. A lakosság jó ivóvízzel való ellátását a szocialista állam fontos feladatának tekinti s ez nélkülözhetetlenné teszi a bizonyos mértékű központi irányítást is, szemben a múlt időszakkal, amikor az egyes városok, községek csuk sajál erejükre támaszkodhattak. Az üzemek vízellátása ugyancsak a vállalat feladata volt és úgy oldotta meg, ahogyan érdekei kívánták.