Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - I. Vajda József: Feladataink a vízellátás fejlesztése terén

4 Vajda József Míg az úgynevezett klasszikus vízgazdálkodási ágakat érintő készletgazdálkodás döntően a felszíni készletekre terjed ki, az ipari és ivóvízellátás ez idő szerint nagyobbrészt a felszín alatti vizekre támaszkodik. Vízellátásunk fejlesztésének éppen az elmondottak miatt a legfontosabb feladata a sok tekintetben még nem ismert felszín alatti vízkészleteknek megbízható felmérése, értékelése. A vízrajzi szolgálat több évtized óta észlelteti legalább nagyobb vízfolyásaink vízjárási viszonyait, felszín alatti vizeink tanulmányozásában még csak a kezdő lépéseknél tartunk. Több millió észlelési adat feldolgozásával, majd rendszeres kiegészítésével ismerhetjük meg felszín alatti víztartóinkat és a belőlük kivehető vízmennyiségeket, a vizek kémiai tulajdonságát és nem utolsósorban az utánpótlási viszonyokat. Felszíni vízfolyásainkat is eddig jóformán csak mennyiségi szempontból vizsgáltuk. A fokozódó szennyezés azonban mindinkább előtérbe hozza a különböző élővizek minőségi osztályozását is a további felhasználás szempontjából. A felszím vizek tartós szennyezése jóvátehetetlen károkat okozhat az értékes ivóvizet tartalmazó parti kavicsrétegekben, de általánosságban is csökkenti hasznosítható vízkészletünket. A rendszeres minőségi vizsgálat és térképezés alkalmas a szennyezés okainak felkutatására. a káros hatások mérlegelésére és a tisztítás okozta javulás ellenőrzésére. Egyes iparágaknak és az ivóvízfogyasztóknak a víz minőségével szemben támasztott igénye igen nagy. Nem egy esetben költséges tisztítóberendezéseket kell létesíteni a hordalék, a vas- és mangántartalom, a keménység csökkentésére, vagy a víz fertőtlenítésére. A megbízható készletfelmérés és tartós vízhozamvizsgálat lehet az alapja egy-egy nagyobb ipari és ivóvízszolgáltató mű helyes kialakításának, amelyet a fejlesztési program keretében meg akarunk építeni. Figyelmünket elsősorban ipari központjaink vízellátásának átfogó rendezésére kell fordítanunk. Szénbányavidékeink az ipar kialakulásának alapjai. A pécskomlói, a várpalotai, a tatabányai, a nógrádi és a borsodi iparvidékek a széntermelés mellett a szénfeldolgozásnak is központjai. Ugyanakkor, sajnos, éppen ezek a területek vízben rendkívül szegények. részben a bányaművelés és a bányák leszívó hatása miatt, részben az ipartelepekről kibocsátott szennyvizek miatt is. Az említett iparvidékeken a természetes vízutánpótlás elégtelensége miatt majdnem mindenütt az alapkészletet fogyasztják, a területre jutó csapadékvíz ugyanis az igényeket nem fedezi. Ez a helyzet pl. az iszkaszentgyörgyi medencében, ahol a bányák 13 m

3/perc vizet emelnek ki, míg a vízpótlás mindössze 6 m

3. Tatabányán évek óta 40 m

3/perc a vízkiemelés és ugyanakkor a vízpótlás csak 25 m

3 percenként. Az egyes iparvidékeken a helyi, jellegzetes vízszerzési adottságok, a rendelkezési-e álló vízkészletek számbavételével és valamennyi fogyasztó igényeinek figyelembevételével kell az igen nagy területre kiterjedő egységes vízgazdálkodási rendet kialakítani. Ez minden esetben a legkülönbözőbb iparágakhoz tartozó üzemek igényének, az ivóvízfogyasztások mennyiségi és minőségi, továbbá időbeni összehangolását követeli meg, megoldás szempontjából pedig sokszorosan összetett vízgazdálkodási és vízépítési feladatot jelent. A továbbiak során ismertetendő feladataink, valamint vízellátásunk jelenlegi helyzetének vázlata látszólag igen nagy elmaradottságról tanúskodik. Ha figyelembe vesszük, hogy hazánk vízellátása 1945 után milyen mélypontról indult el, rögtön látható, hogy nagyon sokat fejlődtünk. Mégis a jövőben még többet kell tennünk e káros örökség helyrehozása érdekében.