Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

A hazai vízkutatási médszere'k 45 b) A meteorológiai adatok felhasználása a vízkutatásban csak az utóbbi évtizedekben kezdett elterjedni. Különösen a talajvíz- és karsztvíz-kutatásban van reájuk nagy szükség, legfőképpen a vízutánpótlódás megállapításánál. Meteorológiai adatokat a Meteorológiai Intézet különféle kiadványain kívül a Vízrajzi Évkönyvekben és Magyarország Hidrológiai Atlaszában (II. sorozat, 1.. 2. füzet) találhatunk. c) A földtani irodalom feldolgozása — csakúgy, mint a fentiekben megemlített adatoké — külön, önálló feladat. Az első magyar, földtannal is foglalkozó beszámoló az 1850-ben alakult Magyarhoni Földtani Társulat Jelentése 1852-ből. 1856-ban jelent meg a Földtani Munkálatok első kötete, melyet 1870-ig még további 6 követett. 1870-ben a Földtani Munkálatok helyébe a Földtani Közlöny lépett, amely mindjárt alakulása után számos vízkutatási kérdéssel foglalkozik. Ezzel párhuzamosan 1868-ban megindult I'éch Antal szerkesztésében a Bányászati és Kohászati Lapok. 1883-ban a Matematikai és Természettudományi Közlöny, majd 1890-ben a Vízügyi Közlemények. Az 1879-ben alapított Földtani Intézet munkájáról rendszeresen adtak ki évkönyvet. 1921-ben a Hidrológiai Közlöny nyel, majd 1936-ban a rövidéletű Földtani Értesítővel bővült a geológiai és vízföldtani szakirodalom. A második világháború után igen sok új lap kezdett vízföldtani cikkeket közölni. Közülük főként a Magyar Tudományos Akadémia és az MTESZ tagegyesületeinek kiadványai figyelemre méltóak. A ma is használatos, vízföldtannal is foglalkozó könyvek sorozatát a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-monográfiája nyitotta meg Lóezy Lajos szerkesztésében. Vízföldtani szempontból is értékes és a gyakorlati vízkutató számára közvetlenül használható volt a Magyar Tájak földtani leírásának, sajnos, hiányosan maradt sorozata. 1948—49-től kezdődően több, vízföldtani szempontból is értékes könyv jelent meg Vadász Elemér |47], Vendl Aladár [48]. Alliguander Ödön [49]. Kezdi Árpád [50], Schmidt E. Róbert [51 J. Egyed László [52] és mások tollából. Bőséges és színvonalas hazai földtani irodalmunk nagy szépséghibája egy mérnökgeológiai tárgyú összefoglaló munka hiánya. Kiküszöbölésén J'app Ferenc és munkatársai f ára d ozn а к. A hazai vízföldtani szakirodalmat áttekintve, meg kell állapítanunk, hogy az utolsó másfél évtizedei leszámítva, csaknem kizárólag leíró jellegű volt, és nem tér ki részletesen a rétegek vízadóképességi, utánpótlási stb. vizsgálatának, vagyis a mennyiségi vízkutatásnak módszertani kérdéseire, sem az ilyen irányú vizsgálatok elemzésére. A földtani munkálatok előrehaladásával párhuzamosan, de tőle függetlenül fejlődött két fontos földtudományi ágazat : a talajmechanika, valamint a talajban, mozgó víz hidraulikája és hidrológiája. Л г utolsó évtized legjelentősebb vízföldtani eredményei közé kell sorolnunk azl. hogy a vízgazdálkodás szükségszerű előretörésével párhuzamosan, ha kissé elkésve is. a talajmechanika, a talajhidrológia és szivárgástan eredményeit és módszereit egyre kiterjedtebben alkalmazzák a vízkutatásban. Sajnos, irodalmi feldolgozásunk e téren még nagyon kevés van. és ezek is döntően a talajvizek területén mozognak. Elenyésző részük foglalkozik csak a karsztvízzel és rétegvízzel. Ilazánk területének geológiai térképezéséi már az elmúlt század elején elkezdték. Az első geológiai térképeket hazánkról Heudant (1822), illetve Ilaidinger Vilmos (1830) készítette. Még igen kevés részletvizsgálatra támaszkodtak, tehát közvet-