Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

82 Juhász J. — Szakváry J. lenül gyakorlatilag alig használhatók. Az 1850-es évekből valók az Osztrák Földtani Intézet első, kísérleti jellegű, részletes felvételei, majd 1858-ban megindultak a rendszeres felvételek. Ezek természetesen főként az érceket és szenet tartalmazó, bányászatilag aktív területen kezdődtek és a kőzettanilag érdekesebb hegyvidékeinken folytatódtak. Az ország északi részének 1 : 576 000 méretarányú földtani térképe 1867-ben jelent meg, a Magyar Földtani Intézet pedig 1881-ben a Dunántúl földtani térképét adta ki. Az ország első összefoglaló geológiai térképét Lóczy Lajos szerkesztette (1896). Földtani Intézetünk a földtani térképezésre 1879-től több évtizedes részletes programot dolgozott ki, amely csak az 1920-as években fejeződött be. A térképek a helyszíni bejárás során észlelt adatoknak az 1 : 75 000 méretarányú topográfiai lapokba történő berajzolásával készültek, és csak elenyésző részben geodéziai helymeghatározások alapján. Az 1 : 5000 méretarányú, korszerű, műszeres felszíni térképezés az 1950-es években indult meg a mecseki mintaterületen. 1956-ban pedig, csaknem 40 évi tervezgetés után, a Földtani Intézet kiadta Magyarország 1: 300 000 méretarányú új geológiai térképét. Földtani térképeink áttekintésénél természetesen nem számoltunk a bányageológiai térképekkel, amelyeket a Földtani Intézet 1884-ben kezdett el készíteni, mert ezek a bánya körüli területről rendszerint igen pontos, műszeres feldolgozást adnak ugyan, de egyrészt nem jellemzők az ország egész területére, másrészt legnagyobb részük alatt aktív bányaterület húzódik, így vízkutatásra nem a legalkalmasabbak. d) A meglevő alapadatok következő csoportja az eddigi feltárások, fúrások anyaga és hidrológiai viszonyai. Csaknem 20 000 mélyfúrásnak ismerjük a fúrásanyagát és hidrológiai adatait. Sekély •— terasz — fúrásokból pedig csak a Fővárosi Vízművek több mint 5000 db-ot mélyített eddig le. A vízjogi törvény végrehajtási utasítása kötelezte a fúróvállalatokat a fúrásmintáknak és a vízfúrások eredményeinek a Földtani Intézetbe való beküldésére, ahol az adatokat tárolják, illetve feldolgozzák, rendszerezik. Az évtizedek alatt felgyülemlett hatalmas anyag a vízkutatók számára igen nagy értéket képvisel. Kár. hogy a vállalatok sem a múltban, sem jelenleg nem tesznek mindig eleget az anyagbeküldési kötelezettségnek, és hogy az összegyűlt fúrásadatok a vízkutató intézmények részére is rendkívül nehezen hozzáférhetőek. Egyes országrészek fúrott kútjainak földtani és hidrológiai adatait geológusaink az elmúlt időkben összefoglaló táblázatban dolgozták fel. Ilyen Horusitzky Henriknek Sopron vármegye artézi kútjairól és Pest artézi kútjairól írt összefoglaló munkája. Számos esetben találunk hasonló összefoglalást a Kreybig-iéle talajtérképekhez készült Magyarázókban is, Schmidt F. Róbert összeállításában. Az ország talajvíz-viszonyainak megismerése érdekében a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet több mint 2000 talajvízészlelő kutat tart nyilván és 3 naponként észlelteti vízszintjüket. A kutak kb. ^g-ának több évtizedes múltja van. többé-kevésbé folyamatos észlelési idősorral. A begyűjtött adatok részben a Vízrajzi Évkönyvben, részben az intézet adattárában hozzáférhetők. A talajvíz-észlelő kutak döntő többségét az Alföldre telepítették. A Dunántúl és Észak-Magyarország dombos vidékeire, sajnos, csak újabban terjesztették ki az észlelő hálózatot. 1950-ben Vitális Sándor javaslatára Rónai András vezetésével indult meg az ország első részletes talajvíztérképének felvétele. A sok százezer használati kút