Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - III. Babos Zoltán: A szekszárdi Séd nagyvizei

A Szekszárdi—Séd árvízhozama 335 Vízügyi szolgálatunk körében és szakirodalmunkban a fentiekben vázolt körülmények között eddig előfordult legnagyobb vízhozamként a Szekszárdi-Sédről feljegyzett 12—13 m

3/s 1 km

2 fajlagos lefolyást emlegetik. A tervezéseinknél számított és mértékadónak tekintett nagyvízi értékeket ezzel szokták összehasonlítani. Tekintettel ezeknek a szekszárdi adatoknak a népszerűségére, célszerűnek látszik e múltban feljegyzett adatoknak a közelebbi vizsgálata, és valószerűségük megállapítása. A Szekszárdi-Séd vízgyűjtőterülete (1. ábra) ma teljesen erdőtlen. Lösz talajára szőlőket telepítettek, amelyeket szinte kivétel nélkül a szintvonalakra merőleges irányban művelnek. Nyilvánvaló, hogy ez a •— szekszárdi Dózsa György utcai híd szelvényére vonatkoztatva mindössze 3,8 kin

2 kiterjedésű — vízgyűjtő bővelkedik nagyon fejlett vízmosásokban. Az időszakos vízfolyás főágának felső szakasza például 6—10 m magas lösz-szakadékba van beágyazódva. A városi szakaszon a vízfolyás esésének mérséklése végett több nagyméretű bukógátat építettek. Ezek a művek nagyrészt 1931—32-ben készültek. Ugyanezekben az években több alkalommal szélsőségesen nagy csapadékok is jelentkeztek, amelyek folyamán rendkívüli víztömegek rohantak le a részben már rendezett mederben. A bukógátakon áthömpölygő áradat legmagasabb vízállása, az iszapos, sárgára festett víz nyomán az ellenfalakra kirajzolódva, tisztán visszamaradt. Ezekből kiindulva viszonylag pontosan kiszámítható volt az átbukott legnagyobb vízhozam. Az 1931—32. évi nagyvizek és rendkívüli csapadékok összetartozó adatai a volt székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal irattárában megtalált építési naplók bejegyzései, illetőleg a Meteorológiai Intézet eredeti észlelési jegyzőkönyvei alapján az alábbiakban foglalhatók össze. 1. Az egyik felülvizsgálati jegyzőkönyvben foglaltak szerint az addig előfordult árvizek legnagyobbika az 1931. augusztus 31-i heves zápor alkalmával bukott át az 5. számú gáton. Ez a vízhozam az ellenfalakra világosan kirajzolódott átbukási görbéből számítva 46 m

3/s, a fajlagos vízszállítás pedig 12,1 m

3/s • kin

2 volt. Ezen a napon délután, lö

4

5—17

1

5 óra között, heves .zivatar támadt, eléggé nagyszemű jégesővel összekapcsolva, amely 30 perc alatt 23,4 mm csapadékkal borította be a vízgyűjtőt. Ez az eső 20 évenként egyszer előforduló (5%-os) csapadéknak tekinthető. A zápor folyamán lefutó csapadékvíz kiöntött a Séd medréből, elárasztotta az alacsonyabb fekvésű utcákat, onnan udvarokba, sőt házakba is benyomult. A nagyszemű jég a szőlőkben jelentékeny kárt okozott. Jellemző, hogy ezt a záport megelőzően három napon át nem volt eső, ez előtt pedig négy napon át mindössze 0,1—4,3 mm nagyságú napi csapadékok fordultak elő. Csak nyolc nappal korábban, augusztus 23-án hullott, több részletben, 16 mm csapadék. Egyébként az egész hónap viszonylag száraz volt. Általában a tárgyalt nagy csapadékot megelőzően hűvös napok váltogatták egymást, és az idő éppen felmelegedőben volt. A zápor napján a legmagasabb hőmérséklet 28 C°, a legalacsonyabb pedig 16 C° volt. 2. Az építési napló szerint az 1932. május 23-án délután 16 órakor kezdődött esőből, amely 16

3

0—16

4

5 óra között heves záporrá alakult, a bukó ellenfalain kirajzolódott átbukási görbéből számítva 25 m

3/s-mal tetőző árhullám keletkezett. A fajlagos vízhozam 6,6 m

3/s • km

2 volt. A Meteorológiai Intézet eredeti észlelési jegyzőkönyvében levő bejegyzés szerint Szekszárd felett 16"—17

1

6 óra között DNy—ÉK felé haladó jégmentes heves zivatar vonult át, amely 30 perc alatt 19,6 mm csapadékot hozott. Ez 10—15 évenként egyszer előforduló (10—8%-os) zápornak minősíthető.