Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - I. Dr. Kálmán Károly: Közületi vízművek vízgazdálkodása

Vízművek vízgazdálkodása 383 A közmű és ipartelepi vízmű vizének átkapcsolására szolgáló szerkezetek korszerűsítése,, és gyors működésük biztosítása. Nagypbb mennyiségű vízfogyasztó üzemeknél megállapítandó az egyes üzemrészek fogyasztási csúcsának időpontja, és az egyes üzemrészek műszakkezdése úgy állapítandó meg, hogy a fogyasztási csúcsok ideje ne essék össze. A közmű vízszolgáltatásának egy-két órára történő teljes szüneteltetése a csúcs idején, ha az ipartelep saját vizének igénybevétele lehetővé teszi. A munka olyan megszervezése, ütemezése, hogy a várakozási idők (üresjáratok) alatt elfolyó víz mennyisége a minimumra csökkenjen. A fogyasztások állandó mennyiségi ellenőrzése, nagy vízsebességek esetén a feleslegesen nagy cső-keresztmetszetek csökkentése (beszabályozás, szűkítőtárcsa stb.). A közmű tehermentesítése az ipartelepek saját víznyerő berendezéseinek (kutak, Duna stb.) felhasználásával, ill. ilyen berendezések létesítése vagy jókarba helyezése. A házi vízvezetékek és használati berendezések jókarban tartása, és a káros elfolyások megszüntetése gazdaságos szerelvények alkalmazásával. Gazdaságtalanul működő (egyenlőtlenül terhelt, korrodált és hibás) belső vezetékek átrendezése, korszerűsítése. A víz-újrafelhasználás lehetőségeinek állandó tanulmányozása és megvalósítása (forgó és sorozatos rendszer). A rendeltetésszerű használat állandó ellenőrzése. Az ivó víz-vezeték hálózattól független, annak tehermentesítésére szolgáló, a közmű által üzembentartott külön ipari hálózatok igénybevétele a lehető legszélesebb területen. A hűtőrendszerek racionálissá tétele és víz helyett leheLőség szerint más hűtőközeg alkalmazása (jéghűtés stb.). A vállalatok közötti együttműködés kiépítése; vízátadások feleslegesen tárolt vizekből, kutakból stb., valamint a még felhasználható fáradt vizekből. A fogyasztások megállapításához igénybe kell venni az ipari víznormákat' de figyelemmel kell lenni a technológia helyi sajátosságaira is. IIa a fogyasztások az évszakoktól függően erősen változnak, az évszakonkénti szélső értékeknek megfelelően itt is több diagram készüljön. Ezek lesznek az ipari vízigények (vízszükségletek) bejelentésének alapokmányai. II. Takarékossági feladatok kitűzése, végrehajUisa és ellenőrzése a víztermelési lehetőségektől függetlenül Amint a bevezetőben megállapítottuk: a vízvezetéki vízzel való takarékosság az energia-takarékossággal egyenrangú gazdasági kérdés még akkor is, lia a vízműveknek mindenkor „elegendő" a vízkapacitásuk. A vízvezetéki víznek a fogyasztókhoz való eljuttatása (távolság és magasság szerint) jelentős energiafogyasztással jár, és ez mindenképpen megokolja, sőt megköveteli, hogy az ún. „vízben bő" időkben is takarékoskodjunk. Ez meg nem szűnő népgazdasági érdek. A vízfelhasználási diagramoknak és a felhasználásukkal készült vízterveknek (igénybejelentéseknek) már magukban is a takarékosságra törekvés legmagasabb fokát kell képviselniök -— természetesen mindig a biztonságos ellátás szem előtt tartása mellett. Ebből következik, hogy a víztakarékossági feladatokat már a vízigény-tervekben ki kell tűzni. Akár új létesítményekről, akár bővítésekről vagy átalakításokról van szó. a telekhatáron belüli vízellátási rendszer helyes kialakításának már a tervezés során el kell dőlnie. Ezért a vízvezetéki terveknek a vízművek részéről történő átvizsgálása, módosítása, illetőleg jóváhagyáshoz kötése, egymagában is vízgazdálkodási, illetve takarékossági funkciót jelent.