Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - VII. Kisebb közlemények

126 Kisebb közlemények magassággal. A 15—35 cm mélységű talajréteg nagyobb nedvességtartalma ezzel magyarázható. A vizsgált gödöllői kísérleti parcella alatt a talajvízszín mélysége igen nagy, mintegy 25—28 m-re tehető, tehát a fagyott talajréteg kapilláris vízutánpótlása kizárt. A jelenséget csak a vízzel telítetlen talaj hézagaiban kisebb-nagyobb mértékben mindig meglevő páramozgással magyarázhatjuk. A páramozgást, vagyis a levegő vízgőzének helyváltozását a talajrétegek különböző hőmérséklete és telítési hiánya szabályozza. A fedőréteg erősebb lehűlésekor a talajlevegő hőmérséklete a harmatpontig csökkenhet és ekkor a telítési értéket meghaladó vízgőz a hézagok falára csapódik. Ezt a jelenséget talajharmatnak (vagy Szabados András nyomán földalatti harmatnak) nevezzük. Nagyobb hidegben à talaj kezdeti nedvességtartalma és a talajharmat megfagy, jégkristályok képződnek és kialakul a fagyzóna. A fagyzóna és az alatta húzódó melegebb talajrétegek jelentős hőmérsékleti különbsége a páramozgást meggyorsítja. A vízgőz kicsapódása a mikroklímától függően a talaj teljes eltöméséig, sőt a felszín dm-rendű megemeléséig folytatódhat. Ez a folyamat természetesen a kapilláris vízutánpótlású jéglencse-képződést is elősegítheti. A gödöllői talajminták vételekor a fagyott rétegben több mm-es jéglencséket figyeltek meg, sőt — részben az olvadáskor — cm-es hézagokat is találtak. A talajfagy felengedése után a felső réteg nagyobb nedvességtartalma természetesen a mélyebb rétegekbe szivárgott. Geisenheimi megfigyelések szerint a jéglencseképződés az aprószemcsés és kolloidokban dús lösztalajokban figyelhető meg a legjobban. Durva szemcséjű és kolloidban szegény homokban az említett folyamat nem fordul elő, sőt még fagyos időszakban is folytatódhat a talaj kiszáradása. Ilyen talajoknál, vagyis amikor a talaj a szerkezet megváltozása nélkül fagy össze, az említett lencsés fagyással szemben tömbfagijásról beszélünk. A jéglencsék képződése szempontjából tehát a talajfajta döntő szerepet játszik és a fagyveszélyesség a talaj szemeloszlási görbéjéből meghatározható. Az altalajból történő vízfelszívódáshoz már 3% olyan szemcse jelenléte is elegendő, melynek az átmérője kisebb, mint 0,02 mm. A jéglencse-képződés talajmechanikai és mezőgazdasági szempontból egyaránt igen jelentős folyamat. Nemesburkolatú utak felfagyása milliós károkat okozhat. Fagyveszélyes talajoknál a nedvességtartalom megemelkedését kavics-, vagy vízzáró szigetelő réteg beépítésével, vagy meghatározott arányú talajkeveréssel akadályozhatjuk meg. A várható téli burkolat-károk megítéléséhez Kübler a meteorológiai szoigálat folyamatos talajnedvesség-megfigyelési adatainak figyelembevételét javasolta. A figyelmeztető előrejelzés különösen akkor fontos, ha a talajok már november— decemberben nedvességgel vannak telítve. A mezőgazdaságban a jéglencse-képződés — különösen rossz szerkezetű talajoknál — kifaggási károkat okozhat. Ebben az esetben az őszi vetések, továbbá a fűés lóhere-állományok gyökerei elszakadnak. A folyamatnak a talaj szerkezetére is jelentős hatása van. Fagyveszélyes agyagtalaj oknál a téli időszak ismételt fagyása és felengedése elősegíti a kedvező morzsás talajszerkezet kialakulását. A finom homok- és iszaptartalmú talajok morzsái viszont a fagy hatására szétesnek. így a fagy a téli eliszaposodás és kéregképződés egyik előidézője. Ha az utóbbi talajok már eredetileg is rossz szerkezetűek, a jégkristályok a talaj összes hézagait eltömhetik. Ilyen esetben nemcsak az esetleges növényzet gyökerei nem jutnak levegőhöz, hanem olvadáskor a hőiének a talajba való bejutása is nagv nehézségekbe ütközik. A jó morzsás szerkezetű talajoknál viszont a morzsák közötti nagy hézagok nem tömődnek el. A hólé akadály nélkül a talajba szivárog és különösen csapadékban szegény vidékeken a következő évi termés elősegítője lesz. A talaj jó morzsás szerkezetének biztosítása többek között tehát a kifagyási károk megelőzése és a téli időszakban a lefolyási tényező csökkentése érdekében is szükséges. Téli időszakban rendkívül nagy lehet a lefolyási tényező nemcsak a rossz szerkezetű fagyveszélyes talajon, hanem a talajfajtától függetlenül tartós felszíni jégkéreg kialakulása után is. Jégkéreg esetén a gyorsan és úgyszólván akadálytalanul összegyülekező esővíz jelentős árhullámok előidézője lehet. Szabó László