Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - VII. Kisebb közlemények

Almássy: Vízhozamok előrejelzése 127 Л KISVÍZFOLYÁSOKON SZÁRAZ IDŐSZAKBAN LEFOLYÓ V ÍZIIOZA МОК EU) RE JELZÉSI: Aszályos időszakokban a kisebb vízgyűjtőjű vízfolyások csak a környező talajvízből táplálkoznak. A várható vízhozamok előrejelzése ilyenkor rendkívül fontos lehet, mert. a vízigények ekkor többnyire fokozottak, különösen, ha öntözésről van szó. A talajvízadatokból történő előrejelzésre érdekes példát mutat be E. Clark munkája,

1 amelynek elgondolásai •— megfelelő adottságok esetében — más vízgyűjtőkre is alkalmazhatók. A vizsgált vízfolyás, amelynek 740 km-'-nyi vízgyűjtőjét java részben jó vízvezető és vízáteresztő-képességű homokkövek képezik, az okiahomai Pond-Creck. A vízgyűjtő felszíne enyhén dombos és legnagyobb részben művelés alatt áll, egy része legelőnek szolgál, a fennmaradó területen pedig bokros és fás tölgynövényzet él. A patak vízjárása meglehetősen változékony, vízhozama 0,3—28,0 m

3/s között változik. A vízgyűjtő területén levő csekélyszámú talajvízkivétel mennyisége nem számottevő, így gyakorlatilag a vízgyűjtőre hullott összes csapadék a vízfolyásba jut, vagy elpárolog. Az előrejelzésnek az említett területre kidolgozott módszere azon a meggondoláson alapul, hogy száraz időszakban a vízhozam főként a talajvíztükör magasságától és a párolgástól függ. Ha megfelelően szoros kapcsolat található az említett tényezők között, és ha a talajvíztükör magassága és a párolgás mértéke előrejelezhető, a száraz időszak vízhozamának előrejelzése is lehetséges. A talajvíz áramlását meghatározó vízszínesés megállapítására megfigyelő kutat létesítettek. A kút mintegy 150 m-re van a medertől a homokkőben. Èz a távolság elég kicsi ahhoz, hogy a kútvízállás jellemző legyen a meder felé kialakuló talaj vízáramlásra, de elég nagy ahhoz, hogy ne jelentkezzék a vízfolyás kisebb vízszínváltozásainak a hatása. A másik fontos tényező, a területi párolgás, jellemzésére mutatószámot dolgoztak ki. Ezt az Mp mutatószámot úgy számítják, hogy a megfigyelés napjának és a kilenc megelőző napnak legmagasabb hőmérsékletéből képezett átlagértéket összeszorozzák az egy napra eső napfényes órák számával. A megfigyelő kútban mutatkozó H vízszint, a párolgás M

p mutatószáma és a Q vízhozam közötti összefüggéseket az 7. ábra mutatja. Az la ábra szerint minél magasabb a vízállás a kútban, annál nagyobb a vízhozam felső határát jelentő Qh érték. Az ábra nem tartalmazza a párolgási veszteségeket. Ennek hatását az lb ábra szemlélteti. Az ábra azt mutatja meg, hogy mekkora Q

p vízhozamveszteséget kell levonni a Qértékből, az M

p mutatószám mindenkori nagyságának megfelelően. A közölt grafikonok segítségével a megfigyelő kút vízállásának és a párolgási indexnek ismeretében a Pond-Creek vízhozama könnyen számítható. Az la ábrán leolvasható, hogy mekkora volna a vízhozam a megfigyelő kútban mért vízállás 1. ábra. összefüggések a talajvízszint, a párolgás és a száraz időszak vízhozama között a Pond Creek vízgyűjtőben 1 W. F.. dark: Forecasting the Dry-Wheather-Flow of Pond Creel;, Oklahoma. Transactions .4. G. U. Vol. 37. No. 4. Aug. 1956. pp. 442—450. 9 ábrával.