Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

4. füzet - III. Kálmán Miklós-Perényi Károly-Tarczy Sándor: Az öntözőtelepek tereprendezéséről

352 Kálmán—Perényi—T arczy Tanulmányunk keretében a vízszintes egysíkú és a folytonos esésű, nem sík tereprendezés tervezését ismertetjük részletesebben. Az öntözőtelep földmunkáinak tervétől általában megköveteljük, hogy legalább 10%-ra megközelítse a kivitel értékeit. a terepen egyszerűen és megbízhatóan kitűzhető és megépíthető legyen. az elvégzendő munkamennyiséget mind az építtető, mind a kivitelező könnyen ellenőrizhesse, és a kivitelezőnek az építés során ne kelljen a szokásos kitűzési és ellenőrző mérési munkán kívül nagyobb mérési, illetőleg tervezési munkát végeznie. Ezek a követelmények — sajnos — a tereprendezés munkáinál gyakorlatilag nem elégíthetők ki. Pedig a tervcsomagok, amelyek a tereprendezés érdekében készülnek, mind vastagabbak lesznek és a tervezési költségek eddig 100—150%-kal nőttek meg. Ha figyelembe vesszük a lenyesett talaj lazulását, amply 10-től 40%-ig változhat, továbbá, hogy a kivitelnél megkövetelt — 5 cm-es pontosság egy-egy 20 x 20 m-es négyzetben 20 m

3 felesleges vagy hiányzó földmennyiséget jelenthet, nyilvánvaló, hogy a nehézségeket csak a kivitel és a tervezés legmesszebbmenő összehangolásával és egyszerűsítésével küzdhetjük le. A legnagyobb nehézséget a tervezői és a kivitelezői munka merev szétválasztása és, ennek következtében, a geodéziai felvétel és a kivitel közötti hosszú idő okozza. Az öntözőtelep különféle műveinek tervezésére teljesen megfelel a több év előtt készített szintvonalas térkép is. A tereprendezés végrehajtásában azonban a felvétel és a kivitel között eltelt 1 év is sok. és igen jelentős bizonytalanság okozója lehet. Különösen szembetűnik ez a hibaforrás, ha figyelembe vesszük, hogy 25 cm-es mélyszántással a terep átlagos szintje már kb. 2—3 cm-t emelkedik, tehát az abszolút magasságok sem megbízható értékek. A tanulmányozott irodalom szerint külföldön sok helyen a tereprendezés geodéziai felvételét és tervezését közvetlenül a kivitel előtt hajtják végre. A felvétel kitűzése azonos a kivitel kitűzésével, ami a legsúlyosabb hibaforrást eleve kiküszöböli. Nagy előnyt jelent ez esetben az is, hogy a tereprendezési munka tervezője és kivitelezője rendszerint ugyanaz a vállalat. Célszerű volna a tervezés és a kivitel közötti időt hazánkban is megfelelő szervezéssel a minimumra csökkenteni. A tervezés nálunk alkalmazott menete jelenleg a következő: 1. Rizstelep vagy rizses vetésforgó esetében vízszintes tereprendezésre van szükség. a) A. geodéziai felvétel alapján megtervezzük az öntözőtelep berendezéseit (öntöző, lecsapoló és esetleg — kétéltű csatornák, kereszt- és hosszirányú gátak, útfeltöltések stb.). Törekednünk kell arra. hogy a földmozgatás minimális legyen, a nagyüzem és a gépesítés követelményeit kielégítsük, minden kalitka önállóan árasztható és lecsapolható legyen, végül, hogy az öntöző, ill. lecsapoló csatornák és hosszirányú gátak egymással párhuzamosak, a keresztirányú gátak ezekre kb. merőlegesek, és géppel átjárhatók legyenek (1: 5 hajlású rézsűk). Különleges gondot kell fordítanunk az utak víztelenítésére. Elvégezzük a köbszámításokat, figyelembe véve az esetleges tömegkiegyenlítési lehetőségeket. Rizstelepi haltenyésztés esetén megtervezzük a szükséges halgazdasági berendezéseket is. A Haltenyésztési Kutató Intézet (HAKI) és a külföldi irodalom adatai szerint a vízszintes síkra történő tereprendezés nem befolyásolja károsan a rizstelepi haltenyésztést.