Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

4. füzet - III. Kálmán Miklós-Perényi Károly-Tarczy Sándor: Az öntözőtelepek tereprendezéséről

AZ ÖNTÖZŐTELEPEK TEREPRENDEZÉSÉRŐL KÁLMÁN MIKLÓS, PERÉN YI KÁROLY ÉS TARCZY SÁNDOR 626.81/85 A tereprendezés kérdése egyidejű magával az öntözéssel, tehát ősi probléma. Az öntözőtelepek tereprendezése legrégebben a kínaiaknál dívik. A régi és nagy öntözési kultúrájú olasz és francia nép ugyancsak számos változatát dolgozta ki a tereprendezésnek. Hazánkban a Kultúrmérnöki Hivatalok és az Öntözésügyi Hivatal végeztek régebben kisebb méretű, inkább kísérlet jellegű, kizárólag kézi erővel végrehajtott tereprendezéseket (Borsoslapos, Bikazug, Márialiget stb.). Napjainkban a tereprendezés munkáit a Szovjetunió ban és az Egyesült Államokbim már teljes mértékben gépesítették. Természetesen ez a feladat nálunk is. Rohamléptekben fejlődő öntözéseink építése során a tereprendezést — ami pedig a helyes és gazdaságos öntözés egyik alapfeltétele — sajnos meglehetősen elhanyagoltuk. A szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet —, ill. akkor még Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet — 1953-ban kezdte meg, kísérleti jelleggel, az első nagyobbmérvű, 150 kh szántóföldi öntözőtelep tereprendezését Beleden, majd később Alcsiszigeten folytatta kísérleteit. A volt Állami Gazdaságok Minisztériuma 1954-ben az Elepi ÁG sirályréti rizstelepén nagygépek alkalmazásával, a Vizesfási ÁG-ban pedig kézi erővel végzett tereprendezést. Az 1086/1956 MT sz. határozat elrendelte, hogy a továbbiak folyamán — a mezőgazdaság igényeinek megfelelően — az új öntözőtelepek lehetőleg anyagárok nélkül és tereprendezéssel épüljenek, a régi öntözőtelepeket pedig megfelelően át kell alakítani. Ez a határozat nagy feladat elé állítja az öntözéssel foglalkozó műszaki dolgozókat. Megfelelő tapasztalatok hiányában a külföldi irodalomra és az itthoni kevésszámú kísérletre támaszkodva kell ezt a nagyarányú munkát végrehajtanunk. Szükséges volna, hogy az öntözőtelepek építésével foglalkozó szakembereink közül néhányan valamely e téren fejlettebb országban, egy-egy építkezés végrehajtásába, vagy tervezésébe bekapcsolódva, a helyszínen tanulmányozzák a tereprendezés munkáját. A tereprendezés módjai, a technika és agrotechnika fejlődésének megfelelően, rendkívül változatosak, de céljuk azonos: a víz-szétosztás egyszerűvé, egyenletessé tétele, az öntözött terület jobb hasznosítása az anyagárkok kiküszöbölése révén, az öntözővíz gazdaságosabb felhasználása, a legkedvezőbb életkörülmények megteremtése a növényzet részére és a talajművelés, ill. növényápolás adott körülmények között lehető legkedvezőbb feltételeinek biztosítása. Ezeket a célokat természetesen nemcsak a tereprendezéssel, hanem az öntözőtelep egész berendezésével kell elérnünk. Tanulmányunkban sűrítve kívánjuk összefoglalni azokat a módszereket és elveket, amelyek jelenlegi ismereteink szerint a legalkalmasabbak arra. hogy