Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)
1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése
Mérnökgeológiai vizsgálatok 83 laboratóriumban megállapított к érték nagyságrendje 10 7—10 5 cm/s. Ezek szerint a réteg szemeloszlási görbéje а II. és III. csoport határvonalának a környezetében helyezkedhet el. Ezt a feltevést megerősíti az említett rétegek legdurvább mintájából készült egyetlen szemeloszlási görbe is, amely szerint a minta szemcséinek zöme а IV. és II. tartományba esik, sőt a görbe átnyúlik az I. tartományba is. A III. tartományba a szemcséknek mindössze 10%-a tartozik (4. ábra, b görbe). Az említett osztályozási rendszer szerint а II. csoportba tartozó talajokban a munkagödör szakaszos nyílt szivattyúzással vízteleníthető, míg a III. csoport jellemzője az, hogy az idesorolt rétegekben a talajvízszinsiillyesztés vákuumos eljárással végrehajtható, illetve a víztelenítésre elektroozmozis alkalmazható. A fúrás közben szerzett tapasztalatok megegyeznek a szemeloszlási görbék alapján végzett talaj osztályozásból levont következtetésekkel. Ezekben a rétegekben ugyanis kézi mélyhengerszivattyúval szivattyúzási kísérletet végeztünk annak eldöntésére, hogy milyen mértékű a rétegek vízutánpótlódása. Az igen kis teljesítményű szivattyúval is sikerült a furatot rövid idő alatt vízteleníteni. Utána a feltöltődés igen lassan következett be. Feltehető tehát, hogy a rétegek vízadóképességét a finom szemcsék befolyásolják döntő módon. A harmadik rétegsor felső homokrétegének tulajdonságai csaknem megegyeznek a talajvíztartó réteg adottságaival (4. ábra, с görbe). Szivárgási tényezőjének nagyságrendje 10~ 3—10 4 cm/s, a rétegben a szűrőkutas talaj vízszínsüllyesztés jól alkalmazható. A rétegben feltárt víz nyugalmi szintje néhány dm-re megközelítette a talajvíz szintjét. 4. Az alapozási és az építési kérdések vizsgálata Alföldi adottságainkat figyelembe véve a feltárt rétegtani és hidrológiai helyzet alapján a vízlépcső kijelölt helyét igen kedvezőnek mondhatjuk. A tervek szerint a vízerőtelep alapozási síkja 70 m A. f. szint körül, a duzzasztómű és a hajózsilip alapozásáé 73 m körül lenne. Ilyen módon a vízlépcső műtárgyainak terhelése közvetlenül az agyagos rétegsor mocsári eredetű rétegeire adódnék át. Ezeknek a teherbírása a nagy szerves anyagtartalom ellenére is kielégítő. Egyirányú nyomószilárdságuk aránylag nagy (a legkisebb érték cr n v = 1,2— — 1,5 kg/cm 2, de előfordul cr n y = 3—4 kg/cm 2 érték is), közepesen összenyomhatok (összenyomódási modulusok M = 80—120 kg/cm 2). A megengedhető talajigénybevételt növeli, a várható süllyedéseket pedig csökkenti az alapozási sík fölött levő 15 — 18 m vastag réteg nyomása. A munkagödör kiemelése és víztelenítése két lépésben hajtható végre. A felső, 10 m vastag, homokos üledék vízadóképessége nagy. A réteg folyásra hajlamos. Anyaga lehetővé teszi ugyan a szűrőkutas talajvízszínsüllyesztés alkalmazását, de mert az aránylag vékony víztartó réteget a fekvőig teljesen vízteleníteni kellene, ez a megoldás komoly műszaki nehézséget jelentene. Ezért a vízzáró fekvő aránylag kis mélysége miatt gazdaságosabbnak mutatkozik a réteg elzárása. Ez fúrt agyagfallal, vagy szádfallal történhet. Ha a munkagödröt ez elzárás védelmében rézsűsen emeljük ki, a szádfalnak támasztó szerepe nincs, csupán a vízzárást kell biztosítania. Ezért viszonylag gyengébb pallók alkalmazhatók. A 10 m-es szinten létesítendő padka és az itt elhelyezhető gyűjtőcsatorna összefogja és elvezeti az esetleg átszivárgó vizeket. Ha a felső vízáteresztő rétegsort lezáró fal beköt az agyagos rétegsor felső rétegébe, az itt levő laza, morzsalékos, vízáteresztő, csúszásra hajlamos agyagot C*
