Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

84 Kovács György részben elzárja és mozgását megakadályozza. Ezáltal csökken az átszivárgás és a megcsuszamlás veszélye, ami egyébként nagyobb biztonságot követelne meg a víztelenítés tervezésekor és a rézsűállékonysági vizsgálatok során. Az agyagos rétegsorban a további földmunka feltehetően nyílt víztartással lesz elvégezhető. Nagyobb vízszivárgásra csak a két közbetelepült iszapos réteg harántolásakor számíthatunk. Ezek a rétegek a szemeloszlási görbéből ítélve (4. ábra, b görbe) folyásra hajlamosak. Ezért javasolható, hogy felső síkjukban padkát alakítsunk ki és az itt levert 2/v3m hosszú pallókból kialakított szádfallal a szivárgást csökkentsük és a réteg csúszását meggátoljuk. Sor kerülhet arra is, hogy ezeken a szinteken vízszintesen előrehajtott csőkutakkal kiszárítsuk az iszapos, vízvezető rétegeket és ezzel növeljük állékonyságukat, illetve csökkentsük a megcsúszás veszélyét. A műtárgy alapozási síkjának környezetében talált, mintegy 15 m vastag, agyagréteg igen nagy kiterjedésű. A műtárgy fölött elhelyezkedő balparti öblözetben feltehetően ugyanennek az agyagrétegnek a felső lapját tártuk fel egészen Tiszafüredig. Ez a rétegtani adottság is igen kedvező a vízlépcső szempontjából. Megakadályozza ugyanis a műtárgy alatti szivárgás kialakulását, ami ellen szemcsés üledékekben költséges szádfalazással kellene védekeznünk. A felső két rétegsor vízszintes irányban csaknem változatlan, ezért a rétegtani és vízföldtani viszonyokból folyó, felsorolt alapozási és építési előnyök a feltárás előtt készült tervekben kijelölt szelvény környezetében mindenütt fennállnak. Ezek tehát a vízlépcső helyének megválasztását nem befolyásolják. Még egy lényeges kérdés merül azonban fel a munkagödör kiemelésével kapcsolatban. Az alapozási sík helyenként három méterre megközelíti az agyagos rétegsor alsó lapját, amelyre az alatta levő finomhomok rétegben tárolt víz mintegy 17 r^ 20 m-es vízoszlop súlyával egyenértékű nyomása hat. Megfelelő védelem nélkül a munkagödör kiemelése után ennek a 17-—20 t/m

2 nyomásnak csupán a visszamaradó agyagréteg mintegy 6 t/m

2 súlya állna ellen, amiért a munkagödörben minden bizonnyal hidraulikus talajtörés következnék be. Ez ellen a veszély ellen két védekezési mód látszik gazdaságosnak. Vagy állandó üzemű szűrőkutakkal csökkentjük a homokrétegben tárolt víz nyomását, vagy —- a víz utánpótlásának útját injektálással elzárva és a réteget megcsapolva — megszüntetjük az agyagréteg alsó síkjára ható nyomást. A két megoldás csak az alapozási sík alatti víztartó rétegsor rétegtani helyzetének ismeretében hasonlítható össze. Ezért — mint a rétegtani leírás során már említettük — az 1955. évi feltárások és vizsgálatok alapján elsősorban ennek az összletnek szerkezetét és rétegtani helyzetét igyekeztünk felderíteni. 5. A harmadik rétegsor részletes vizsgálata Az 1955. évi fúrások a felső két rétegsorban az előző feltárások scrán kapott és a már részletesen ismertetett képpel teljesen megegyező eredményt adtak. A mélyebb szintekre vonatkozó eddigi feltevéseinket azonban a vizsgálatok alapján módosítanunk kellett. A következőkben részletesen ismertetjük az említett vizsgálatokat, továbbá az ezek alapján a földtani szerkezettel kapcsolatosan kialakított feltevéseinket és a rétegtani helyzetből levonható műszaki következtetéseket.