Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - I. Molnár Endre: A tiszalöki öntözőrendszer belvízrendezési feladatai

1 GO Molnár Endre a Főcsatorna és töltései a csatorna egész hosszában meg nem épülnek. A betétgerendás duzzasztó 92,50 m magas üzemi vízszint tartását biztosítja. Az eddigi tapasztalatok szerint a duzzasztásra a Főcsatorna töltéseinek kiépítése után is szükség lesz. A másik előre nem tervezett műtárgy a Hajdúszoboszló határában, a főcsatorna 65+000 számú szelvényében, a Kösely keresztezésénél 1954-ben épült zsilipes surrantó, amely 5 m

3/s vízmennyiség leengedését tette lehetővé а К ösely vízfolyásba. A lebocsátott vízmennyiség részben a Hortobágy Főcsatornát táplálta öntözővízzel, részben az öntöző Főcsatornának a Kösely keresztezésétől délre fél szélességgel már megépült szakaszáia kapcsolt öntözőtelepek részére biztosította az öntözővizet. A surrantót 1956-ban 10 m

3/s vízemésztésre építették át. A surrantó — betétgerendáinak behelyezése esetén — a 45+000 — 65+500 számú szelvények között 92,20 m-es vízszint tartását biztosítja. Ez a műtárgy a főcsatorna végleges töltésének megépítése után feleslegessé válik. 1956-ban a Kösely vízfolyást a Keleti Főcsatorna kétoldali töltéseinek vonalában ideiglenesen áttöltötték, és így lehetővé vált, hogy a Főcsatorna alsóbb szakaszán 91.50 m magas, az előbbi évekénél magasabb vízszínt tartsanak. Az áttöltés következtében a Főcsatorna alatt a Kösely náddal benőtt, halasításra, különösen halivadék nevelésére, igen alkalmas medre víz nélkül maradt. A megépült öntöző Főcsatorna északról délre haladva keresztezi a Hortobágy Főcsatornát, a Fürj eret, a Vidi eret, a Brassó eret, a Magdolna eret, a Pece eret, a Kösely vízfolyást, a Tilalmas eret, a Hamvas eret és a Sárrét csatornát. A keresztezett vízfolyások mai helyzete a keresztezésnél a következő : 1. A Hortobágy Főcsatorna közepes vizeinek átvezetésére megfelelő méretű bujtató épült. Nagy belvízjárások idején a főcsatorna mindkét partján szivattyúállásokat kell létesíteni, és egyrészt a Hortobágy felső, a 81 km szelvényénél építendő zsilipig terjedő, szakaszán keletkezett vizeket, másrészt a lejjebb következő szakasz vizeit kell — az alsó szakasz tehermentesítése érdekében — a Keleti Főcsatornába emelni. Ezen a szakaszon a Hortobágy fenékesése igen kicsi és lehetővé teszi, hogy a 81 km szelvényétől a vízszín esését duzzasztással a Keleti Főcsatorna felé fordítsuk. A szivattyúállások megtervezése még hátra van. 2. A Fürj ér keresztezésénél nem épült bujtató. Az érben levonuló vizek a főcsartonába gravitációsan vezethetők be. Ezen a helyen a terep magassága 93,50 m. A főcsatorna üzemvízszíne viszont 93,20 m. Ez ideig a gravitációs bevezetésről nem történt gondoskodás. 3. A Vidi ér a Keleti Főcsatornának egyik legnagyobb mellékvize. Számított legnagyobb vízhozama 9,28 m

3/s, a főcsatorna alatt épült bujtató viszont mindössze 3 m

3/s víz átvezetésére képes. A Vidi ér esése és a terep alakulata a gravitációs bevezetést lehetővé teszi, de a megoldás terve még nem készült el. 4. A Brassó éri keresztezés azonos jellegű a Vidi éri keresztezéssel. A különbség mindössze annyi, hogy a Brassó ér számított vízhozama 5,82 m

3/s, bujtató vízemésztése pedig 1.20 m

3/s. 5. A Magdolna ér helyi öblözet vizeit vezeti. A megépített bujtató elegendő az ér vizeinek továbbvezetésére. 6. A Pece éri bujtató a Pece ér közepes vizeit (1 m

3/s) vezeti át a főcsatorna alatt. Az ér nagyvizeit a bujtató mellett épített beeresztő zsilipen lehet a főcsatornába bebocsátani. A beeresztő zsilip működtetése érdekében a Pece eret vissza kell töltésezni. A töltés építése még hátra van.