Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

100 Kovács György ban éppen úgy, mint az öblözetben elhelyezett fúrásokban. Mégis, ha a szelvény egyes kútjaiban észlelt vízszintek pontjait összekötjük, a talajvízszín esése alapján csak az első kútban tételezhető fel a Tiszából történő beáramlás. A többi kútban az esés iránya a Tisza felé mutat. Ezeknek a vízszintjét tehát a magasabb területek felől érkező és a folyó visszaduzzasztó hatása következtében feltorlódó víztömegek emelik meg. Határozottan jól szembetűnő ez a jelenség a szelvény első és második (2876. és 2877. számú) kútja között. A talajvízszín vonala ugyanis az árhullám bekövetkezte előtt kialakult leszívási görbével párhuzamosan tolódott fel a második és harmadik (2877. és 2878. számú) kút között, valamint az első és második kút közének jelentős szakaszán. Csak rövid (legfeljebb 50 méteres) szakaszon észlelhető a Tisza felőli vízszínesés. Ilyen módon az első és a második kút között talajvíz-vápa alakul ki. Ez a vápa a kétoldali hozzááramlás következtében gyorsan eltűnik. Helyét a Tiszától az öblözet belseje felé eső talajvízlejtő foglalja el, amely már az első hónap végén észlelhető. Ilyen módon tehát az első hónap végén a Tisza távolhatása a harmadik kútig követhető (~ 900 m). Az előrehaladás közben feltöltődő víz-éket azonban nemcsak a Tisza felől beáramló víz táplálta. Nagymértékben hozzájárult a víz-ék kialakításához a magasabb területek felől a Tisza felé szivárgó vízhozam is. Feltűnő a szelvényben a parttól számított negyedik (2879. számú) kútban előálló vízszintemelkedés is, amely jellegzetes, bár kismértékű vízdombot hoz létre az öblözet közepe táján. Ennek a vízclombnak magyarázatát csak a furat mellett levő, már betemetett, időnként azonban vízállásos holtmeder adhatja meg. A holtmeder kétféleképpen okozhat vízállás-növekedést. Egyrészt feltételezhető, hogy a holtmeder durvább üledékein keresztül a Tisza duzzasztó hatása érvényesül a fúrásban, másrészt lehetséges, hogy a holtmeder, mint belvízgyűjtő, összefogja a környező magasabb területekről lefolyó csapadékvizeket és ezek heiyi beszivárgása okozza a kút talajvízszintjének a környezettől eltérő emelkedését. Ennek a kérdésnek tisztázása jelentős azokban a vizsgálatokban, amelyek az öblözet talajvízszin-ingadozásainak és a holtmedreknek a kölcsönhatását kívánják felderíteni, ezért a következő fejezetben még visszatérünk reá. A tiszai árhullám jelentkezését követő első hónap végén az öblözet közepén kialakult vízdomb elsimul, azonban újabb talajvíz-gerinc jelentkezik a foly^ó partján. A Tisza vízállása ebben az időpontban ugyanis már újra közepes szintre száll alá, és így az árhullám következtében kialakult szivárgási hullámnak a Tisza felőli táplálása megszűnik, sőt a folyó a szivárgási hullámban felhalmozódott víztömegek lecsapolójává válik. A két irányban igen lassan előrehaladó vízdomb, vízszintes táplálás híján lassan ellapul. Az öblözet felé már nem észlelhető jelentős előrehaladás. Május hónapban — a tiszai zöldár levonulásának idején — a Tisza vízszíne újra a part mentén kialakult talajvízdomb gerince fölé emelkedik és így az öblözet alatti talajvíztömeget ismét táplálja a folyó. A tiszai árhullámnak azonban mind az időtartama, mind pedig a magassága aránylag kicsiny-, ezért a beszivárgó víztömeg jelentéktelen. A vizsgált féléves időszak vége felé, augusztus hónapban, állandósulnak a tiszai kisvizek, és lassú ütemben újra a vizsgálatok kiindulásakor észlelt leszívási állapotot hozzák létre az öblözet talajvíz-háztartásában. A márciusi árhullám következtében kialakult vízdomb előrehaladása ekkorra — bár igen kis vízszinemelkedésekkel és így kis esésekkel jellemezhető módon — a part éltől 1800 in távolságban (az árvédelmi töltéstől 1400 m távolságban) elhelyezett negyedik (2879. sz.) kútig ért. Az elmondottakból levonható következtetések a talajvíz és a természetes állapotban levonuló tiszai árhullámok közötti kapcsolatra vonatkozóan a következők : A mintegy két hétig tartó 95%-os szintet elérő árhullám ideje alatt a Tisza felől széles sávban előrehaladó szivárgási hullám a beszivárgás helyétől (az árvédelmi töltéstől) csak igen kis távolságig éri el. Ez a távolság, bár nagyobbnak mutatkozik az elméleti alapon számítható 30—40 m-es hossznál [3], nagyságrendileg vele egyezőnek vehető. Ugyanis a szemlélet alapján megállapított előrehaladási hossz 50 és 100 m között mozog.