Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)
1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése
Mérnökgeológiai vizsgálatok 101 Az árhullám levonulása után a folyóval közelítően párhuzamosan talajvízgerinc alakult ki, amelynek tömegét az árvíz alatt a Tiszából beszivárgott, illetve az öblözet pereme felől érkező és a Tisza duzzasztása következtében feltorlódott víz alkotja. A gerincnek a tiszai középvizek kialakulása után mind a folyó, mind az öblözet felé esése van. Ennek következtében a víztömeg részben a Tisza felé, részben az öblözet felé való előrehaladás folytán ellapul. Lényegesen nem változtatja meg a folyamatot az időnként, rövid időre kialakuló magasabb tiszai árhullámok táplálása sem. A vízdombnak az öblözet irányában való előrehaladása eléri a partéltől számított 1800 m (az árvédelmi töltéstől mért 1400 m) távolságot. Az utolsó 800 m-en azonban a talajvízszint emelkedése már alig mutatható ki és így a Tisza gyakorlatilag is számba veendő talajvízszint emelő hatását a partéltől 1000 m, az árvédelmi töltéstől pedig 600 m távolságra lehetjük. A talaj vízszín az árvédelmi töltés szelvényében — miközben a Tisza vízszíne a 4%-os és 95%-os vízállások között játszik — az átlagos talajvízszinthez mérten —1,00 m és -f 1,50 m között ingadozik. Ugyanez az ingadozás az árvédelmi töltéstől mért 600 m távolságban már csak +25 cm (13. ábra: a vizsgálat idején kialakuló talajvízszinek burkoló görbéi). A vízlépcső munkagödre, amely a tervezett ideiglenes árvédelmi töltés közvetlen közelében létesül és szélessége 400 m, az előbbi jellemzett ingadozásokkal érintett sávon belül helyezkedik el. Az 1954. évi vízjátékhoz hasonló vizjárású évben tehát a munkagödör környezetében az átlagos talajvízszinthez mérten maximálisan —1,00—• +1>50 m talajvízsziningadozás várható. Ez az érték az árvédelmi töltéstől távolodva csökken, míg a műtárgynak a Tiszától legtávolabbi pontján a vízjáték csak néhány deciméter. Az öblözetben a duzzasztás hatására kialakuló talaj vízszín vizsgálata során figyelemmel kell lennünk a régi feltöltődött medrek helyzetére, mint ahogyan a 2879. sz. kút vízjátéka figyelmeztet is reá. Az itteni ingadozás közvetlen oka még nincsen tisztázva, ezért részletesen meg kell vizsgálnunk a kérdést. 3. A réfji tiszai medrek szerepe a talajvízszín ingadozásának kialakulásában Mint az előző fejezetben már rámutattunk, a talajvíz és a természetes folyóvíz egymásrahatását, ill. a talaj vízszín ingadozások mértékét a régi feltöltődött folyómedrek befolyásolhatják. Ez a kérdés az eddigi vizsgálatok alapján még nem tisztázódott. Több kutató állítja, hogy az öblözetek talajvize a régi medreken keresztül jelentős utánpótlódást kaphat a természetes folyómedrek felől [ 6 ]. Ugyanakkor vannak olyan vizsgálatok, amelyek ennek ellenkezőjét kívánják bizonyítani. A tiszaburai vizsgálatok szempontjából döntő jelentőségű a kérdés, akár a természetes árhullámoknak, akár a duzzasztott folyóvíznek hatását vizsgáljuk az öblözet talajvízszínének ingadozására. A rendelkezésünkre álló adatok alapján ezért részleteiben is tisztázni kívántuk a betemetett folyómedrek hatását. a) Földtani vizsgálatok A földtani térkép adatait a domborzati adottságokkal összevetve megállapíthatjuk, hogy területünkön a felszínen földtanilag jól elhatárolható képződmények magasságilag is különböző szinteken helyezkednek el. Legmagasabban — a 90 m A. f. szinten, vagy ennél magasabban — a futóhomok felszíne található. A következő szint a löszös üledékkel borított táblák síkja, amelyeknek nagy többsége a
