Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - I. Jolánkai Gyula: A Tiszavölgy északi része vízhiányának pótlása a Dunából átvezetett víz dombvidéki tározásával

A tiszavölgyi vízhiány pótlása 69 Ha a fenti •— az eddigiekhez képest részben új — szemléletből kiindulva vizsgáljuk a tiszavölgyi öntözések vízpótlásának kérdését, — úgy látszik — lehetőség kínálkozik olyan fajta megoldás elvének felvetésére, amely •— lényegének az eddigitől eltérő volta következtében — mentes mindazon eredendő hátrányoktól, amelyekkel mind a külföldi hegyvidéki, mind pedig a hazai síkvidéki tárolási lehetőségek kapcsolatosak. Nem vitás azonban az sem, hogy az új megoldásnak is megvannak a maga lényegéből folyó, eredendő hátrányai! Ezért csak alapos mérlegelés dönthetné el a választást. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznünk, hogy eredendő hátrányon a következőket értjük : a külföldi hegyvidéki tarozásnál : a külföldön történő beruházásokból folyó sokrétű bizonytalanságot és az öntözött területektől való tetemes távolságot ; a síkvidéki tarozásnál pedig: a tározó természetellenesen nagy területigényét, e területeknek a mező- és erdőgazdaságtól való elvonását, az igen hosszú víztartó töltések mentén a környező teriiletek tartós veszélyeztetettségét és a hullámverés elleni igen nehéz és költséges védekezést. Az elmondottak alapján indokoltnak látszik a Vízgazdálkodási Kerettervben kimutatott 500 millió m

3/év tározandó vízmennyiség bizonyos részének idegen, szomszédos vízgyűjtőből, átemeléssel — és a szükséges hosszon nyomócsőben történő vezetéssel való -— beszerzését és tározását megkísérelni. Megfelelően bővizű -— a Tiszával szomszédos -— vízgyűjtőnk csak egy van : a Dunáé. Innen kell tehát a vizet kivenni és a vízválasztón túl tározóba gyűjteni, ahonnan az öntözési idényben — olyankor, amidőn a Tiszának nincs elegendő vize — a Tiszavölgy kívánt részére gravitációsan levezethető. A Dunából történő vízkivételre két megoldás jöhet szóba : a) Az egyik hely Vác alatt van, ahonnan mintegy 8 km hosszú nyomócsővel lehetne elérni a mintegy 200 m A. f. magasságú szintvonalat, majd néhány km-en ennek mentén gravitációsan, nyílt csatornában haladva rövid, mindössze kb. 1 km hosszú alagúttal át lehetne jutni a már a Zagyva vízgyűjtőjéhez tartozó Némedi patak völgyébe. Egy Váckisújfálu felett létesítendő mintegy 55 in magas és 2 km hosszú völgyzárógáttal kereken 200 m A. f. tározóvízszinttel mintegy 8—10 km

2 felületű tározó tavat lehetne létesíteni. Ez a tározó szűkösen — és ezért igen nagy vízszíningadozással — tudná csak az igényeket kielégíteni. A tározott vizet a Némedi patak és Galga völgyében ásott mücsatornán és a Zagyván lehetne rendeltetési helyére juttatni. b) A másik lehetséges megoldás a Soroksári Dunaágból Soroksárnál történő vízkivétel. Innen mintegy 14 km hosszú nyomócsővel lehetne a vizet Vecsés környékén a 155 m A. f.-i magasságra eljuttatni. Tovább gravitációsan, nyílt csatornában vezethető a víz, Monoron túl, kereken 30 km hosszban. Ezután mintegy 3 km hosszú alagútban jutna át a víz — a Duna—Tisza közi vízválasztó alatt — Gomba község alá, az Uri patak egyik mellékágának völgyébe. Az Uri patakot — az Alsó-Tápióba való betorkolása felett mintegy 3,5 km-rel — völgyzárógáttal lezárva, mintegy 23 km

2 felületű tározó tó létesíthető. A tározási szintet mintegy 150 m A. f. magasságúnak látszik célszerűnek felvenni. A völgyzárógát legnagyobb magassága 37 m körül van, hossza mintegy 1000 m. Ebből a nagy hosszúságból azonban 2500 fm-en 10 m alatt maradna a gátmagasság. A tározott vizet az AlsóTápió és Egyesült-Tápió völgyében ásott mücsatornán lehetne a Zagyváig eljuttatni.