Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - III. Babos Zoltán: Talajbeton alkalmazása a vízi építkezésekben

Talajbeton a vízi építéseikben 89 velésével a vízzáróképesség alig fokozódik. Ezért célszerűbb kedvezőbb szemösszetételre és tömörebb keverékre törekedni. Hangsúlyozandó, hogy az említett kísérleti eredmények még jóval a teljes kötési idő lezajlása előtti időpontra vonatkoztak, tehát a kötés befejeződése után jelentékenyen kedvezőbbek lettek volna. Ezt a párhuzamosan végzett kísérletek igazolták. A fenti adatokból következik, hogy a talajbeton szigetelőfalak hosszabb ideig tartó magas vízállások hatására bizonyos idő múlva a vízáteresztőképességi együtthatónak megfelelő vízmennyiséget áteresztik. Kedvező hatásuk tehát végeredményképp abban nyilvánul img, hogy az átszivárgási görbének a fal mögötti szakasza igen meredeken leesik és ennek megfelelően a töltés alapja keskenyebb is lehet. Megjegyzendő még, hogy a szigetelőfalban esetleg keletkező kisebb repedések a vízátszivárgás szempontjából jelentéktelenek, mert egyrészt az átszivárgó vízmennyiség egészen csekély, másrészt e járatok gyorsan és könnyen beiszapolódnak. Az árvédelmi és egyéb vizettartó töltések fő méretei elsősorban a rendelkezésre álló építőanyag, talajféleség vízáteresztőképességétől függenek. A talajbeton szigetelőfalak alkalmazásával éppen ezt a jellemző tulajdonságot lehet döntő módon csökkenteni és ennek megfelelően — új töltések építése esetén — a méreteket a biztonság megkívánta legkisebb mértékre leszorítani. Ezáltal a feltételek kifogástalan és gazdaságos teljesítése mellett az elvégzendő munkamennyiség és a munkaerőszükséglet nagymértékben csökken és igen jelentékeny beruházási összegek takaríthatók meg. Ebben keresendő a talajbeton töltésszigetelésekre való alkalmazásának nagy jelentősége. Ez az alkalmazási lehetőség igen széleskörű, mert az árvédelmi töltések mellett a nyári- és szorítógátak, a halas- és víztároló tavak töltései, ipari és vízhasználati, valamint hajózócsatornák töltései, továbbá a völgyzárógátak építésénél egyaránt mód nyílik a talajbeton szigetelöfalak használatára. Nyersanyag tekintetében a helyzet nagyon kedvező, mert ezeken a munkahelyeken, vagy közvetlenül szomszédságukban mindig lehet megfelelő minőségű talajokat találni. Árvédelmi és egyéb víztartó töltéseknél a talajbeton szigetelő falak egyaránt alkalmazhatók : a) vízáteresztő altalajon épült, egyébként jó anyagból készített töltések alkotta védvonalakon a veszélyes szivárgások elleni utólagos szigetelésre, vagy b) azonos körülmények között a jövőben tervezett ármentesítéseknél; c) rossz, vízáteresztő anyagból épített töltések szivárgások, átázások elleni utólagos szigetelésénél, vagy d) más anyag hiányában azonos körülmények között építendő új töltéseknél ; e) töltések erősítésével, koronamagasításával kapcsolatban a szükséges földmunkamennyiség csökkentése végett, végül f) új töltések tervezése, építése alkalmával az adott talajviszonyok mellett szükségesnek mutatkozó szelvény méreteinek, tehát a földmunka mennyiségének csökkentése érdekében. Az a) és b) eseteknél alapos altalaj vizsgálatokat kell végezni a vízáteresztő talajrétegek helyrajzi és mélységbeli elhelyezkedésének gondos feltárása végett. Ugyancsak tág tere lenne a szigetelőfalak alkalmazásának a töltések között vezetett öntözőcsatornáknál. Például ott, ahol burkolatra nincs ugyan szükség, azonban a helyi adottságok miatt csak vízáteresztő anyagból építhető töltéseken keresztül káros vízelszivárgást meg kell akadályozni. Egyes esetekben mérlegelni