Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - III. Babos Zoltán: Talajbeton alkalmazása a vízi építkezésekben

90 Babos Zoltán: kell, hogy a töltés szigetelése gazdaságosabb-e, vagy a mederburkolatot célszerűbb a töltésrézsűre felhúzni. Tógazdaságoknál és fejlesztésüknél is célszerűen használható ez a módszer. Például a tavak vízbefogadó-képességének növelésekor a töltések magasításával kapcsolatban nagy földmunkamennyiség takarítható meg azáltal, hogy szigetelőfalak beépítésével mérsékelhetők a gátméretek. Érdemes foglalkozni azzal a lehetőséggel is, hogy vajon megfelelő méretű talajbeton szigetelőfalak beépítése révén milyen mértékben csökkenthetők a völgyzáró földgátak építésével kapcsolatos nagyszabású földmunkák. A földgátak jelentősége egyre nagyobb és ma már olyan magas földgátak épülnek, amilyenekre a közelmúltban még csak nem is gondoltak. Hasonlóképpen a vízmosáskötő művek körében is az eddiginél szélesebbkörű használatuk várható. Gazdaságosságuk talajbeton szigetelőfalak beépítésével jelentékenyen növelhető. A fentiekben részletezett alkalmazási lehetőségek sokoldalúsága szerint hazánkban a talajbeton szigetelőfalak használatára a legszélesebbkörűek az adottságok. Rohamosan fejlődő vízgazdálkodásunk széles távlatot nyit az olcsó talajbeton alkalmazására. e) Vízmedencék és víztárolók szigetelése Különböző víztárolómedencéknek és völgyzárógátak tározóterének építésével, utóbb pedig fenntartásával kapcsolatban gyakran jelentkezik a szigetelés szükségessége, mert a káros vízelszivárgások méretei már veszélyeztethetik a kapcsolódó üzemek zavartalan működését. E szigetelő munkákhoz eddig általában agyag, beton vagy egyéb burkolatokat használtak, melyek egyrészt nagyon költségesek, másrészt olykor nem is eléggé tartósak. Utalva az előző fejezetekben előadottakra, nyilvánvaló, hogy a talajbeton ezeknek a feladatoknak a megoldásánál is eredményesen alkalmazható. Talajbetonszigetelésre gondolhatunk különösen a következő két esetben : a) vízáteresztő homokos, löszös, kőzettörmelékes stb. altalajú, likacsos és repedezett kőzetű medence- és völgyfenekek, valamint oldalaik tömítésénél, vízzáróvá tételénél, továbbá b) meredekebb (25°—45°) medence- és völgyoldalak burkolással történő vízzáróvá tételénél, tömítésénél olyan helyen, ahol a szokványos agyag, vagy egyéb burkolat kisebb súrlódási szöge miatt nem áll meg. Az első esetben a szigetelések, burkolatok, tömítések talajbetonból történő elkészítésével elkerülhető a szükséges, általában nagymennyiségű agyagnak esetleg igen nagy távolságbóli helyszínre szállítása, megtakarítható a jelentékeny szállítási költség, betonburkolatok esetében pedig a cement egy része mellett a nemesebb homokos kavics, vagy egyéb költséges adalékanyag, melyek a munkahelyen termelhető megfelelő talajokkal helyettesíthetők. Az említett második esetben az építkezés közelében rendelkezésre áll ugyan megfelelő minőségű vízzáró agyag, azonban a 25°-nál meredekebb medence-, vagy völgyoldalakon az agyagréteg nem áll meg, mert nedves állapotban a súrlódási szöge jelentékenyen csökken és lecsúszik. Talajbeton alkalmazásával ez a veszély kiküszöbölődik. A tárgyalt esetekben a víztároló fenekén és oldalán várható, több szempontból igen kedvezőtlen és veszélyes vízelszivárgásokat kell megakadályozni és a vízveszteséget az elérhető legkisebb mértékre csökkenteni. A feladat gyakorlatilag