Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - III. Babos Zoltán: Talajbeton alkalmazása a vízi építkezésekben

Talajbeton a vízi építésékben 85 réteg nemcsak a fagyhatásoktól óvja a burkolatot, hanem a víz áramlásának és hullámzásának a kimosó hatásától is. Kétségtelen, hogy ez a védőréteg megdrágítja a burkolatot, és mérsékeli a burkolt felületekből származó előnyöket is, mert a felület nem sima, miáltal csökken a sebesség és a vízemésztőképesség, de a vízveszteség változatlanul kiküszöbölődik. A kísérleti eredmények szerint a talajbeton-burkolat a fagyveszély kivételével minden más behatással szemben igen tartós és ellenálló. Ennek ellenére még nemzetközi viszonylatban sem található a szakirodalomban adat arra, hogy e burkolat tartóssága hány évre tehető. Ennek valószínűen az a magyarázata, hogy ez a megoldás még nagyon fiatal. Ebből a szempontból épp?n ezért nehéz a talajbetonburkolatot az eddig alkalmazott megoldásokkal összehasonlítani. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy még a leggondosabban készített drága betonburkolatok tartóssága is rendkívül különböző. Megfelelő választ csak próbaszakaszoktól várhatunk. A talaj beton cementadagolását a burkolandó medrek rendeltetésének megfelelően célszerű megszabni. A közelítően állandó vízmennyiséget szállító és csak kevéssé ingadozó vízszínű medreknél ajánlatos 250 kg/m

3 cementet adagolni, az időszakos csapadékvizek és üzemi vizek levezetésére szolgáló medreknél a cementadagolás 200—250 kg/m

3 mennyiségre mérsékelhető, a csak fagymentes időben használt csatornáknál pedig elegendő 150 —200 kg/tn

3 cementet használni. A céltól és a csatorna fontosságától függően a cementadagolást ajánlatos kísérletekkel pontosabban meghatározni. Általában megjegyzendő, hogy a burkolat alatti talajrétegeket jellemző hajszálcsöves vízemelkedésre figyelemmel talajbeton alkalmazásánál is esetrőlesetre mérlegelni kell a burkolat alatti 10 — 20 cm vastag, fagylencse képződését megakadályozó homok-, esetleg kavics-ágyazat szükségességét. A mederburkolatok még olcsó megoldások alkalmazása esetén is jelentékenyen megnövelik az építmények költségét. Ezért minden nagyobb munka megtervezése előtt, még a viszonylag olcsó talajbeton-burkolat választása esetén is, kívánatos a csatornák nyomvonala menti talajokat feltárni és laboratóriumban megvizsgálni. A szemeloszlás és a plasztikus index (Pi %) meghatározása után célszerű a választott talaj szemösszetételének megjavítására is próbákat végezni, majd a legkedvezőbb cementadagolást kell a fagyállóságra és vízáteresztőképességre is kiterjeszkedve kísérletileg megállapítani. A mederburkolatokhoz hasonló, de a talajbetonnak kedvezőbb körülmények közötti alkalmazására nyújt lehetőséget a különböző építményfelületeknek a védelme, burkolása. Elsősorban az árvédelmi és hullámtéri töltések rézsűi említhetők, melyeket csak időszakosan, fagyveszélyes időben csak ritkán borít el a víz. Egyrészt a talajmozgások káros hatásának kiküszöbölése, másrészt a költségek csökkentése érdekében célszerű a burkolást sakktáblaszerűen, gyep- és talajbeton táblák váltogatásával végezni. Ez a megoldás már több töltésburkolásnál jól bevált. Az előző fejezetben már szó volt róla, hogy a talajbeton kitűnően használható épületek belső burkolómunkáinál (konyha-, pincepadozat stb.). Hasonlóképp jól megfelel udvari, kerti és utcai járdák, udvarok burkolására is. Ezek a burkolatok az útburkolatokénál sokkal könnyebb terhelésre készülnek, amit a cementadagolás megállapításánál kell figyelembe venni. A burkolatot nem célszerű 6—8 cm-nél vékonyabbra készíteni és megfelelő (legalább 5%-os) lejtéssel kell ellátni, hogy felületén a víz meg ne állhasson. Megjegyzendő, hogy az anyag zsugorodásából származó repedések elkerülése végett a burkolatot 2—5 m-ként osztóhézagokkal tagolni kell. A csak időszakosan izet szállító csatornánál valószínű a nagyobb zsugorodás, ezért ezeknél a medreknél v