Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - III. Babos Zoltán: Talajbeton alkalmazása a vízi építkezésekben

84 Babos Zoltán: ben. Ott, ahol erős és ismétlődő fagyokkal kell számolni, a talajbeton-burkolatok kisebb-nagyobb rongálódásokat szenvednek, ezért a fagyhatás körülményeit még kísérletekkel kell tisztázni. A talajbetonnak mederburkolatok céljára való alkalmassága kérdésében az Építőipari Műszaki Egyetem talajmechanikai laboratóriuma által végzett, a fentiekben már ismertetett kísérletsorozat részletesen kiterjeszkedett a fagyhatások vizsgálatára is. A kísérletekhez ugyancsak lösz talajt használtak, ennek ellenére sem tekinthetők egyoldalúaknak, mert egyrészt alaposan megvizsgálták az anyagnak homokkal való megjavításával járó előnyös változásokat, másrészt a leszűrt eredményeken keresztül foglalkoztak a más szemösszetételű talaj féleségeknél várható helyzettel is. Az országnak a kérdés szempontjából legjobban érdekelt síkés dombvidéki részén éppen a lösztalajok a legelterjedtebbek, ezért a kísérletek jelentősége igen nagy. A kísérletek végeredménye az, hogy a talajbeton nyílt vízvezető medrek burkolására valóban alkalmas anyag, mert megfelelő szilárdságú, gyakorlatilag teljesen vízzáró, hő- és koptató hatásokkal szemben ellenálló burkolatot ad. Fagyhatással szemben érzékeny, átázott állapotban bekövetkezett ismételt átfagyás után jelentékeny rongálódásokat szenvedhet, különösen akkor, ha e káros hatás a kötési folyamat közben (főleg az elején) éri. A fagyok rongáló hatását a cementadagolás növelésével mérsékelni lehet. A kísérleti eredmények szerint a talajbeton általában alkalmas arra, hogy nyílt vízvezető medreknek eddig terméskőből, téglából, vagy különböző módszerek szerint betonból előállított burkolatát ebből az új építőanyagból készítsék akkor, ha a burkolandó meder csak a) közelítően állandó vízmennyiséget szállít és vízszíningadozása csekél\

r (a burkolat vízalatti része védve van a fagytól, a vízfeletti része padig nem ázhat át); b) időszakos csapadékvizeket vezet (ekkor valószínűtlen, hogy a burkolat átfagyás előtt vízzel telítődhessék ); c) üzemi vizek elvezetésére szolgál ; d) fagymentes időben van használatban (ilyenek elsősorban az öntözőcsatornák). A burkolatot legalább 10 cm vastagra kell készíteni, a talajbeton készítésekor 3 súlyrész löszhöz 1 súlyrész homokot kell keverni és gondoskodni kell róla, hogy a bedolgozott anyagot a 28 napos kötési idő lejárta előtt fagyhatás ne érhesse. Olyan medrek burkolására, melyeknek vízállása télen erősen (10 — 20 cm) ingadozik, talaj beton csak ideiglenesen lenne alkalmazható, viszont javasolható a talajbeton nyílt ipari és üzemi csatornák, öntöző és élővízcsatornák, továbbá útszegélyárkok burkolására. Eszerint állandó vízfolyások és belvízcsatornák medrének burkolására a talajbeton csak korlátozottan jöhetne szóba, ami az alkalmazási lehetőségeknek legalább 50%-át kikapcsolná. Gyakorlati szempontból azonban — legalább is egyelőre — legfeljebb a mederszelvények legfontosabb, a kisvizeket összpontosító, a rézsűk lábát biztosító és az egész műszelvény alakját rögzítő kisvízi részének burkolattal való ellátására gondolhatunk. A fenntartási munkák szempontjából is ennek a legnagyobb a jelentősége. A kisvízszint általában közel állandó, legfeljebb kivételes idő- és vízjárási viszonyok alkalmával süllyed, a talajbeton burkolat fenti módon való alkalmazhatóságának feltétele tehát a vízfolyásoknál és belvízcsatornáknál is teljesítve van. Megjegyzendő, hogy a fagyhatás a talajbeton-burkolat védőréteggel való befedésével csökkenthető. Erre a célra földet, vagy kőzuzalékot lehet használni, az előbbi esetben 20 — 40 cm, az utóbbi esetben 10 — 20 cm vastagságban. A védő-