Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - III. Babos Zoltán: Talajbeton alkalmazása a vízi építkezésekben

80 Babos Zoltán: A talajbeton szerkezet 7 napi zavartalan kötés után már közvetlenül öntözhető. Ezt a kezelést 28 nap leteltéig kell folytatni úgy, hogy a szerkezet felszíne mindig földnedves legyen. Nem engedhető meg, hogy a talajbeton keverék, valamint a beépítéskor vele érintkező felületek sárszerűvé váljanak és nem szabad a már bedolgozott, a szabad levegőn fagynak is kitett talajbeton szerkezetek felületére utólag, kiegyenlítés céljából keveréket felkenni. A jó talajbeton nem tapad a szerszámokhoz. Mivel a talajbeton fagyhatásokkal szemben érzékeny, nemcsak csapadékos, hanem fagyveszélyes időben sem szabad készíteni. Éghajlatunkon a talajbeton szerkezetek építését általában csak május 15-e után célszerű megkezdeni és a zavartalan kötés biztosítása érdekében kívánatos a munkát legkésőbb október 1-ig befejezni. 4. A talajbeton különböző külföldi alkalmazásairól Miután a háborús évek számos kedvező tapasztalata nagymértékben megnövelte a talajbeton iránti bizalmat, sok helyen már teljes értékű építőanyagként használják. A háború által különösen nagymértékben sújtott észak-franciaországi Picardia számos községét már talajbeton széleskörű alkalmazásával építették újjá, azóta a használata mindenfelé elterjedt. Kaliforniában, Peruban, Columbiában az ősi vertfal változatok helyett egyre gyakrabban használják házépítési célokra, még emeletes házaknál is. A talaj beton szerkezetek még a földrengések okozta 2—3 kg/cm

2-es feszültségeket előidéző oldalirányú igénybevételeket is különösebb rongálódás nélkül elviselték. Több megoldási mód sokszoros kipróbálása után itt ma az a kialakult vélemény, hogy célszerűbb és gazdaságosabb a monolitszerűen csömöszölt falak alkalmazása, mint az előregyártott nagyobb téglák vagy faltömbök használata. Utóbb a talajbeton a víziépítkezéseknél is teret hódított ; többek között nagykiterjedésű öntözőrendszerek csatornaburkolatait készítették ebből az anyagból, olyan mennyiségben, hogy keverését és bedolgozását teljes mértékben gépesítették. A Szovjetunióban is használják — útépítések, repülőtérburkolások, továbbá ipari- és lakóépületek alapozása mellett — vízépítési célokra, Kelet-Németországban pedig völgyzárógátak kényes építkezéseinél dolgoztak be nagy mennyiségeket. A különböző alkalmazásokra vonatkozó szakirodalmi adatok általában egybehangzók. Különbségek inkább abban mutatkoznak, hogy az egyes országok saját éghajlati adottságaiknak megfelelően egyik-másik szempontot körültekintőbben vizsgálják. Mivel talajbeton szerkezeteket legjobban a fagy veszélyezteti, két szovjet kísérleti útszakasz megfigyelési eredményeit idézem, annál is inkább, mert mindkettő burkolata gyengébb minőségű talajbetonból készült. Az egyik kísérleti szakasz 15 cm vastag burkolatát közönséges humuszból kevert talajbetonból építették úgy, hogy a keverékhez 8 — 10 súlyszázalék salakcementet adagoltak. A kész útpálya felületére még 2% cementet hintettek. A legkedvezőbb kötési víztartalom 14—16%, a legnagyobb tömörség pedig 1,98 g/cm

3 volt. E próbaszakasz útfelületén, melynek átlagos napi forgalma 2—300 gépkocsi volt, 10 évi használat után sem lehetett különösebb elváltozást észlelni és a változó fagyhatások sem hagytak rajta kifogásolható nyomokat.