Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

•516 Kisebb közlemények nél a levegő nedvességét felveszi ; igen magas értékekkel találkozhatunk ezen kívül olyan levegőtömegeknél is, amelyek erősen párolgó talajfelszín felett haladtak el. A számítás elve. Az eljárás első lépéseként a kérdéses vízgyűjtőterület és a zápor által borított terület egymáshoz viszonyított geométriai helyzetét kell tisz­tázni. Miután szinoptikus vizsgálatok során megállapítottuk a legerőteljesebb zápo­rok vonulási tengelyének irányát, felveszünk egy olyan négyszöget, amely a zápor­tengely irányában a számításoknál alakra és nagyságra legmegfelelőbberi helyette­sítheti a vízgyűjtő valóságos területét. Ezután a számítás egyszerűsítése végett a csapadékot adó légtömeget képzelet­ben egységnyi alapterületű légoszlopokra bontják és a nedvességkészletet csak egy ilyen oszlopra számítják ki. Ezt az értéket már csak szorozni kell a levegőtömeget alkotó összes oszlopok számával. Általánosságban a legnagyobb lehetséges csapadék becslésénél az adott területet a legnagyobb lehetséges zápor során bizonyos időtartam alatt elborító csapadéktérfogat a területre lépő egységnyi levegőoszlopok számának és az ezekből kihullható maximális csapadéknak a szorzatával egyenlő. Ügy tekint­hetjük, hogy a kérdéses területre érkező légoszlopok előzőleg mind áthaladtak a négyszögnek a beáramlás irányára merőleges oldala felett. Ekkor a zápor átlagos csapadéka t г В v W e D-J—^Ä (!) о alakban fejezhető ki, ahol В a területnek a beáramlás irányára merőleges peremvonala km-ben, v a beáramló átlagos szélsebesség km/órában, W e a beáramló levegő kihullható csapadékvíztartalma mm-ben, F a terület kiterjedése km 2-ben, t a zápor időtartama órában. Látható tehát, hogy a csapadék mennyisége a beáramlás irányától és sebességé­től, a levegő nedvességkészletétől, valamint a zápor tartósságától függ. Ezek után meg kell vizsgálni, hogy a kérdéses területen megfigyelt nagy záporok milyen irányból és milyen széles sávban kapták a nedves levegőáramot. Következő lépésként a leghatékonyabb szélirányra nézve meg kell állapítani a szélsebesség és az időtartam közötti összefüggést. A kapcsolatot kifejező görbe a leghosszabban tartó zápor tartamáig kiterjesztendő. A szerkesztéshez szükséges értékeket az észlelésekből ismert széladatokból válogat­ják ki oly módon, hogy 1/ 2 mp-es maxi­mális lökésektől 24 órai szélmaximumo­kig minden pontot log-log hálózatban raknak fel. Általános esetben az össze­függést egyenes vonal ábrázolja. A legnagyobb lehetséges csapadék esetében feltételezik, hogy a harmatpont és a szélsebesség abszoiút maximumai egyidejűleg lépnek fel. Ekkor t idő alatt Dt = ! v t (2) csapadék esik. A képletben szereplő B/F szorzó a vízgyűjtőterület geometriájára jellemző állandó (basin factor), függ a legkedvezőbb széliránytól, és maximumát akkor éri el, ha a terület leghosszabb ol­dala erre az irányra merőleges. 2. ábra. Л légtömeg vízkészlete annál kisebb az optimálisnál, minél nagyobb magasságban éri el a telített állapotot

Next

/
Oldalképek
Tartalom