Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

öntözés és vízerőhasznosítás Indiában 485 Öntözések Az öntözés India legfontosabb kérdése. Nélküle éhínségek pusztítanák a lakosságot, amelynek 75—80%-a mezőgazdaságból él. Az öntözések területi kiterjedését illetően az ország 20 millió ha öntözött területével Kína után második a világon. Ezen kívül a mai Pakisztán területén 12 millió ha-t öntöznek. 7. ábra. A punjabi öntözőcsatornák helyszínrajza Fig. 7. Map of Punjab irrigation canals Ami az indiai öntözések múltját és szükségességét illeti, már az 5000 év előtti időkből származó hősköltemény, a Mahabharata, is említést tesz egy, a Maundhata császár uralkodása idején bekövetkezett szárazság okozta pusztító éhínségről. 2200 évvel ezelőtt, Chandragupta király korában, a görög Megasthenes virágzó öntözésekről számolt be. A legrégebbi szent könyvekben, a Védákban is történik említés kutakról, csatornákról és gátakról. Az egyik könyv egy öntözőberendezés ünnepélyes üzembehelyezését írja le nagy részletességgel. A szanszkrit nyelvben is igen sok öntözéssel összefüggő vízügyi szakkifejezés van, így pl. vízmérce, csapadékmérő stb. A fizetendő vízdíjat ugyanis az évi csapadék figyelembevételével állapították meg. Nagyobb fejlődés a középkorban volt, a mogul időkben, a XIV —XVII. században. Akkor épült 8000 ha öntözésére Ferozeshah Thughluek idejében a Yamuna csatorna (6. ábra), amely ma, a legutolsó bővítés után, már 160 000 ha-t öntöz. A XIX. század elején épült ki a Cauverv delta öntözőrendszere. Ebből az időből legjelentősebb a Cantley nevéhez fűződő Í862-ben elkészült 280 m

3/s szállítóképességű Ganges csatorna, amely többszáz km hosszú, 60 m széles, 3,5 m mély főcsatornájával és sokezer km-es elosztóhálózatával 500 000 ha területet lát el öntözővízzel 7*