Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

•486 Mátrai István Hasonló jelentőségű a Punjab területén a Ravi vizeit felhasználó Upper Bari Doab csatorna (7. ábra) és a Godavari folyó deltájában épült duzzasztómű 400 000 ha-t ellátó csatornahálózatával. Ezek a rendszerek csak kiragadott példák az évszázadok során megépült, folyamatosan bővülő csatornahálózatból, amelyek szövevényes hálózatát jól mutatja a 7. ábrán Punjab vidékének mai hálózata. Az öntözött terület 1850 táján csak mintegy 3 millió ha volt, amiből 1 milliót csatornából, 2 milliót pedig kutakból öntöztek. 1900-ig 12, majd 1915-ig 18 millió 8. ábra. Az öntözés és energiatermelés fejlődése Indiában Fig. 8. Development of irrigation and power generating installations in India ha-ra növekedett az öntözött terület. 1935 után ismét nagyobb ütemű volt a fejlődés Ennek eredményeképp 1947-ben, a tulajdonképpeni India területének Pakisztánra és a mai Indiára történt kettéválasztása idején, kereken 32 millió ha-ra terjedt ki az öntözés, amiből a lakosság arányszámát tekintve, viszonylag kis terület, 20 mill ió ha — a világ összes öntözéseinek egy negyede — jut Indiára (8. ábra), 1951-ben, az első ötéves terv megindulásakor, a félsziget lakossága 437 millió volt, amiből 357 millió a mai India, 80 millió pedig Pakisztán területén élt. A 357 milliós lakosság 58,5 millió t élelmiszerszükségletéből csak 55-öt tudott India megtermelni és így akkor évi 3,5 millió t behozatalra szorult az ország. A lakosság évi 5 milliós szaporulatát figyelembe véve, az 1956. évi kiszámított népesség 384 millió lélek, amelynek ellátására 62 millió tonna szükséges. Ezt már — évszázadok óta első ízben — a saját termeléséből tudja India fedezni, sőt az az öntözéseknek az első ötéves tervben történt nagyszabású fejlesztése következtében, még kivitelre is jut 1 millió t.