Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
•484 Mátrai István Vízkészlet India legnagyobb folyóiról néhány évtizede folyik rendszeres hidrológiai adatgyűjtés. Elsősorban főleg azokon a folyókon végeztek méréseket, amelyeknek a hasznosítása szóba került. Teljes és részletes vízkészletfeltárás eddig azonban még nem készült. Az Indiai Öntözésügyi Bizottság az 1901—03 között évente lefolyó víztömeget — a mai Pakisztán területét is beleértve — 1440 milliárd m 3-re becsülte. Újabb adatok — a mai Indiai Unió területére is — már jóval többet, 1670 milliárdot, állapítottak meg. Ez a szám szolgált alapul az első indiai ötéves terv (1951—56) vízhasznosítási tervének elkészítéséhez, amely nagy feladatot jelentett az Indiában elsőízben központilag irányított vízgazdálkodás terén. Az első ötéves terv megindulása idején a hatalmas vízkészletből csak 95 milliárd, azaz kereken 5% volt hasznosítva. A hasznosítás foka egyes folyóknál is eltérő (1. az I. táblázatot). Legnagyobb a kihasználás Dél-Indiában a Cauvery folyó völgyében, ahol Madras és Mysore állam területén már 60%-ra rug. Legkevésbé a Brahmaputra vizeit használják ki, aminek az az oka, hogy ezen a területen, Assam vidékén, a bőséges csapadék miatt általában nincs szükség öntözésre. Igen alacsony a hasznosítási fok a Damodar völgyében is, ahol eddig a hasznosítható vízmennyiséghez képest csak jelentéktelen öntözések voltak. Ugrásszerű lesz itt az emelkedés a Damodar-völgy nagy tározóinak és öntözőrendszerének megépítése után. A nagy folyókon kívül természetesen számos kisebb folyó és patak vize is hasznosítható, főleg az esős időszakban. Ezeknek a vizeknek egész évben történő hasznosítására kisebb, főleg földgátakkal határolt tározók épültek, eddig mintegy 60 000, legtöbbnyire Közép- és Dél-Indiában. Jelentékeny India felszín alatti vízkészlete is. A kutakból való öntözés ősidők óta alkalmazott módszer a Ganges völgyében és a Punj abban. Ez a vízkészlet még nincs részletesen feltárva. Jelentékeny öntözéseket rendeznek be újabban igen korszerű elektromos üzemű csőkutakkál UttarPradesh, Bihar, Punjab, Bajasthan és Gujerat területén. India 1670 milliárd m 3-re becsült közepes évi vízkészlete az öntözések végső kifejlesztése esetén sem lesz teljesen hasznosítható a következő okok miatt : 1. Az ország területének legnagyobb részén a csapadékos időszak rövid,. 4—6 hónapig tart. Az ebben az időszakban lefolyó nagy víztömegek jelentékeny része továbbra sem lesz hasznosítható, mivel sem fizikai, sem gazdaságossági okokból nem tározható. 2. India egyes nagy csapadékú részein — így a nyugati partok mentén és északkeleten — alig van szükség öntözésre. 3. Bizonyos vízmennyiséget állandóan a folyókban kell hagyni a vízienergiatermelés, hajózás, ipari vízellátás és élővízforgalom céljaira. Mindezek figyelembevételével valószínű, hogy az eddigi kb. 5%-os kihasználás legfeljebb 30—35%-ig növelhető. Az öntözhető területet figyelembe véve, lényegesen nagyobb kihasználás egyébként sem érhető el. összehasonlításképp megemlíthető, pl., hogy a Nilus évi 83 milliárd m 3 vízhozamának jelenleg már csaknem 50%-át hasznosítják.
