Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

•480 Mátrai István A Himálajából eredő nagy folyók vízjárása nem annyira szélsőséges, mint Közép- és Dél-India egyedül monszun táplálta folyóié, bár az előbbiekre is a monszun nyomja rá bélyegét. Közép- és Dél-India egyes hatalmas folyói a tél végére úgyszólván teljesen kiszáradnak. A folyók vízjárása döntő módon befolyásolja az emberek életmódját, és megszabja India mezőgazdasági képét. A monszun idején lehulló csapadék, amely egy hónap alatt gyakran akkora, mint Magyarország egész évi csapadéka, ugrásszerűen emeli meg a folyók vízállását, ami azután nagymértékben veszélyezteti az ármentesítetlen területek érésben levő búza, rizs és különböző takarmánynövényeit. Az átlagosnál 25%-kal kevesebb csapadék már lényeges terméscsökkenést jelent, és az öt-tíz évenként előforduló mintegy 40%-os csapadékhiány már olyan súlyos szárazságot okoz, hogy még néhány évtizeddel ezelőtt is éhínség és milliók elpusztulása volt a következménye. A hatalmas és időben sűrítve megjelenő csapadék folytán a vízjárás igen szélsőséges. A Ganges a delta feletti Faracca-i szelvényben a monszun után és a hóolvadás idején 00 000 m

3 vízmennyiséget szállít másodpercenként, míg télvégi és nyári kisvize ООО m

a/s-ra süllyed. Szélsőségesebb a Mahanadi, amelynek sambalpuri szelvényében 43 m

3/s és 48 000 m

3/s között változik a vízhozam (ö. ábra). Talán legszélsőségesebb a nagy Ganges-deltába beömlő Damodar folyó vízjárása. A Rhondia-i szelvényben (vízgyűjtőterülete 22 000 km

2) árvíz idején 18 400 m

3/s, kisvíz idején pedig gyakorlatilag 0 m

3/s folyik le. Árvizek A hatalmas árvízmennyiségekkel szemben a folyók völgyében levő területek és települések legnagyobb része ma is védtelen. Indiában a víz hasznosítását nem előzhette meg a vizek kártételei ellen szükséges művek megépítése, hiszen az öntözés az élethez nélkülözhetetlen, míg az időnként visszatérő árvizek pusztításai után újra lehetett kezdeni az életet, — különösen ha figyelembe vesszük, hogy India legnagyobb részén évente kétszer lehet aratni. A június-november közötti, kharif-nek nevezett, termelési időszakban főleg rizst, gyapotot, kölest termelnek, míg a szeptember-március közötti rabi idején a rizsen kívül inkább gabonafélék, különböző indiai olajosmagvak és takarmányfélék termelhetők kedvezően. Az árvízvédelmi gálák hossza, amint az I. táblázatból és a 6. ábrán a Ganges völgyében látható, aránylag kicsi. A megépült kevés gát a Ganges-völgy külön5. ábra. A Mahanadi és Ganges vízállás-idősora Fig. 5. Hydrographs of the rivers Mahanadi and Ganges