Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

428 Szászhelyi Pál—Varsa Ferenc Sióbalparti töltést a 25,030 sz. szelvényben 20 m szélességben megnyitották (V). A mentesített területeken belül a völgyeletekben visszamaradt vizet a gerincek átvágásával vezették a töltésnyíláshoz. d) Sióagárdi öblözet. A visszamaradt vizeket a meglevő gátszakadások kézi erejű mélyítésével és két kisebb nyitással (VI és VIIIJ sikerült a Sióba illetve a Nádor-csatornába vezetni. e) Bálái öblözet. A pörbölyi szakadás március 18-án történt elzárásával a hozzáfolyás megszűnt. A betört vizeket a bátaszék—furkópuszta— mohácsi vasúti töltés mentén elszigetelték, hogy ezzel a bátai szivattyútelep üzemét biztosítsák. A vasúti töltés felett visszatartott víz szintje 80 cm-rel magasabb volt, mint a Báta felőli részen. A visszatartott víz szintje március 21-én kiegyenlítődött a Duna vízszínével. Ekkor a bátai zsilipet kinyitották, és később — március 25-én —, a vasúti töltés felett, a dunajobbparti töltést az 1,790 sz szelvénynél 12 m hosszban átvágták (ÍJ. A kiömlő víz levonulása fokozatosan lelassult és március 30-án az átvágás kiapadt. Ezután a levezetés már csak a bátai zsilipen és a szivattyútelepen folytatódott. Az öblözet belsejében átvágásokra és több kisebb szivattyúegység alkalmazására is sor került. f) Baja — dusnoki öblözet. A levezetés gyorsítására március 16-án és 17-én .Baja felett az 52,900 és az 53,200 töltésszelvények között az ún. békavári alsó töltésnyitást (I) létesítették, és a békavári felső szakadást kimélyítették. Az öblözet alján a felduzzadt víz a robbantás után 50 cm-es bukással folyt vissza a Dunába. A vajastoroki szakadásokat a visszafolyás meggyorsítása végett két helyen robbantással mélyítették. Az öblözeten belül a Sámán-tanyai töltést március 20-án két helyen 40—40 m szélességben át kellett vágni* (II). További új átvágás vált szükségessé az érsekcsanádi szivattyútelep felett a 60,600 sz. töltésszelvényben, ahol már az 1940 — 41. és az 1945. évi árvíz során is készítettek átvágást (III). A gát megnyitásakor, március 22-én, 2,35 m-es vízlépcsővel bukott át a víz a Duna felé. A nyílás ezért 26-ára 50 m-re bővült, kimosta a töltés előtti porondot, a töltés mögé is visszarágódott, és csaknem 10 m mély kopolyát alakított ki. "Az öblözeten belül a sükösd—dusnoki út feletti területek víztelenítésére a nyúlgátak és az elzárt hídnyílások kibontásán kívül március 28-án az 51. sz. műutat 15 m hosszúságban átvágták. Az öblözet vizét ekkor már csak az érsekcsanádi gátnyitás és a dunavölgyi főcsatorna két töltésszakadása (17 — 18) vezette le, a többi gátszakadás és átvágás már szárazra került. A dunavölgyi főcsatornának rendkívül nagy szerep jutott a vízlevezetésben, mert vízszíne ekkor már 50 cm-rel alacsonyabb volt a belső vízszínnél. Az öblözet belsejében a gerincek átvágásával és 18, összesen 0,9 m

3/s teljesítményű szivattyú beállításával gyorsították a vizek levonulását. A vajastoroki és érsekcsanádi zsilipeken — a Duna magas vízállása miatt — csak május 7-én délben indult meg a gravitációs vízlevezetés. Baja város területén a Vöröshíd beszakadt nyílásába szórt kőanyag kiszedése a vízszínek kiegyenlítődése után azonnal megkezdődött. Kisebb átvágások és szivattyúzások eredményeképpen március 30-ára csaknem az egész terület mentesült a víztől. g) Margittaszigeti öblözet. A Margittaszigetre betört ár az egész területet elöntve, a keleti mélyebb részeken nagy erővel áramlott Jugoszlávia felé. A kitört vizek levezetésére a jugoszláv víz>ügyi szervek az öblözet déli részén, a bezdán—kiskőszegi út felett,"még március* 15-én 600 m hosszban átvágták a dunai védtöltést. Később, közbenső földgerendák bennhagyásával, 900, majd 1300 m szélességre bővítették az átvágást. Március 20-án 16 órakor a legmagasabb elöntési szinthez képest már 80 cm-nyi apadás mutatkozott. A Dunafalva feletti gátszakadásokon március 21-én már nem folyt be számottevő vízmennyiség. Ekkor kerülhetett sor a szakadások elzárására, és az öblözet víztelenítésére. Az apadás üteme fokozatosan csökkent, mert a jugoszláv területen levő átvágásokban az átfolyási szelvény lecsökkent. A már felszabadult területeken igen sok völgyelet és érnyúlvány maradt víz alatt, amelyeknek vízteleníté-