Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Az árvíz utáni vízépítési feladatok 429 séről a gerincek átvágásával és közbenső átemeléssel gondoskodtak. Március 30-ára — néhány kis területű mélyebb öblözetet leszámítva — a sziget északi része a mohács —nagybaracskai út vonaláig felszabadult. Az apadás folytán helyenként a Ferenc-tápcsatornába való levezetésre is sor kerülhetett. Ezután a visszamaradt vizek levezetésének kulcsa már jugoszláv területen volt, ahol egyrészt a kirobbantott dunai töltésnyílások mélyítésével, másrészt a lassúfoki zsilipen keresztül történő lefolyás biztosításával és a Ferenc-tápcsatornán Bezdánnál levő sebesfoki zsilip kapuinak kinyitásával oldották meg a feladatot. Vízemésztés szempontjából a sebesfoki zsilip kinyitása volt a döntőbb, ez azonban a Duna vízállásától függött. A vízlevezetés gyorsítása érdekében a határmenti jugoszláv vízügyi szervekkel több esetben közös helyszíni bejárást tartottunk. A fenti megoldások — mihelyt a Duna vízállása és a jugoszláviai belvízi helyzet megengedte — eredményesen elősegítették a vízleeresztést. A vízlevezetés érdekében történt a Ferenc-tápcsatorna jobboldali depóniájának átvágása is a sebesfoki zsiliptől északra 2 km távolságban, 12 m hosszban. Magyar területen gátnyitásra nem került sor, meri a betört víztömeg nagy részének lefolyása után a dunai gátak környéke néhány napon belül szárazra került. Minthogy a terep általában a Ferenc-tápcsatorna felé lejt, a Duna felé a szabad lefolyás fokozatosan megszűnt, és a visszamaradt vizet már csak a tápcsatornán keresztül lehetett levezetni. Ebbe azonban már csak átemeléssel lehetett bejuttatni a vizeket. Az átemelést 20 egységből álló ideiglenes szivattyúállással, továbbá az elöntött karapancsai szivattyútelep üzembe helyezésével, összesen 14 m

3/s átlagos teljesítménnyel kellett biztosítani. A vizek levezetésének gyorsítása érdekében a dunai védvonal mellett Tátos-foknál és a Prokop-foknál is létesítettek ideiglenes szivattyúállásokat. Összefoglalva a vízlevezetési munkákat, megállapítható, hogy a gátszakadásokon és az átvágásokon gravitációsan lefolyt vizeken felül a mélyebb területeken visszamaradt vizek levezetése sok nehézséget okozott. Eltávolításukra a belvízlevezetést szolgáló szivattyútelepeken kívül sok helyen ideiglenes szivattyúállást kellett építeni. Az egyidejűleg üzemben tartott átemelőgépek összes teljesítménye kb. 20 m

3/s volt. Az erőfeszítések eredményeképpen május 20-ára az elöntött területekből a Duna jobbpartján mindössze 285 hektár, a balparton, jőleg Bajától délre, a Margittaszigeten, több helyen elszórtan 1700 hektár maradt már csak víz alatt. A vízlevezetési munkák költsége, a szivattvúzási költségekkel együtt, összesen 3 316 000 Ft volt. 2. A gátak ideiglenes helyreállítása A gátszakadások és átvágások gravitációs vízlevezetési lehetőségeinek megszűntével azonnal megkezdtük a nyílások ideiglenes elzárását. Eselleges újabb árhullámra gondolva, a munkákat igen gyors ütemben kellett végezni. Ezért a szakadások ideiglenes elzárásánál csak a minimális biztonságra törekedhettünk. A Minisztertanács az árvíz okozta károk helyreállításáról szóló, 1956. március 23-án kelt határozatában, többek között, ezeknek a sürgős munkáknak a végrehajtásáról is intézkedett. Az Ar- és Belvízvédelmi Kormánybiztosság azonban már ezt megelőzően, március 17-én megkezdte a munkál, és az ideiglenes elzárások műszaki irányelveit az alábbiak szerint állapította meg : a) Azoknál a szakadásoknál, ahol a kimosás nem mélyült az átlagos terepszint alá, az elzárást az eredeti töltéstengelyben kell végrehajtani, és 1 m-rel a nyári árvízszín fölé, de legfeljebb a meglevő töltés koronájáig kell magasítani.