Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

V. Öntözés és íolyócsatornázás Ü9L Az észlelt nagy szivárgási értékek kiküszöbölése érdekében kétségtelenül módosítani kell az eddigi csatornaépítési eljárást. Végső fokon nem a szivárgás csökkentése, hanem megszüntetése a feladat, mert a szivárgás csökkentése csak késlelteti, de nem előzi meg a káros hatások bekövetkezését. A szivárgási veszteségek elleni védekezés költségei nem korlátozzák a gazdaságosan hasznosítható vízkészlet nagyságát, mert csökkennek az öntözővíz-szükségletet biztosító főművek, továbbá az öntöző és a levezető csatornahálózat költségei, vagyis azonos öntözővíz-készlet hasznosítása esetében csökken a területegységenkint szükséges beruházás. A szivárgási veszteség elleni küzdelem fokozása mellett a komoly károk megelőzése érdekében épp a vízrajzi szolgálat feladata, hogy a talajvizek mozgását, ingadozását nagymértékben ellenőrizze, amihez a talajvízszint-észlelő kúthálózat nagyütemű fejlesztése és az észlelések folyamatos feldolgozása szükséges. A gazdaságosan hasznosítható öntözővíz-készlet meghatározása tehát nehéz és összetett, számos tényező figyelembevételét igénylő munka. ILLEI VILMOS (Vízügyi Tervező Iroda): A íolyócsatornázás — egyéb érdekek kielégítése mellett — a mederszabályozási kérdések nagy részét is megoldhatja. A csatornázás erőszakos beavatkozás a folyó életébe. A duzzasztás megváltoztatja a víz- és hordalék járást, a duzzasztó felett feltöltődés, alatta kimélyülés keletkezik. A duzzasztómű feletti folyószakasz feltöltődését lényegesen befolyásolja a duzzasztás magassága, és az, hogy árvíz idején fenntartják-e a duzzasztást vagy sem. Tapasztalat szerint a feltöltődés közvetlenül a duzzasztás megkezdése után a legnagyobb, később csökken az évi mértéke. A folyó medre annyira leszűkül, hogy a leülepedett hordalékot az árvizek időről időre tovább sodorják, így a folyó fokozatosan új egyensúlyi állapotot törekszik kialakítani. A durva fenékhordalék elsősorban a duzzasztási határ közelében rakódik le, ezzel vízszínemelkedést okoz és az árvédelmi biztonságot csökkenti, a zátonyok pedig hajózási akadályt jelentenek. Amíg a görgetett hordalék elsősorban a duzzasztási határ környékén rakódik le, és fokozatosan halad a duzzasztó felé, a lebegtetett hordalék szemnagyság szerint ugyan elkülönülve, de a duzzasztótér egész hosszában egyenletesen ülepszik le. A duzzasztó alatt a hordaléktól megtisztult víz először a finomabb, később a durvább anyagszemcséket ragadja el, és ezáltal a meder mélyül, a mederanyag pedig durvább lesz. A duzzasztóművek tervezésének fontos kérdése a tározótér rárható feliszapolódásának, valamint az alatta várható kimélyülés mértékének a megállapítása. Ehhez az elméleti számításokon és a külföldi tapasztalatok felhasználásán kívül, szükség van a hazai duzzasztóművek hordalékviszonyainak részletes tanulmányozására, ill. megfelelő adatgyűjtésre és hordalékmérésekre. Az eddig végzett ilyen irányú tanulmányok még csak közelítő eredményeket adtak, a jövőben pontosabbá kell őket tenni és fejleszteni. SABATHIEL JÓZSEF (Országos Vízügyi Főigazgatóság): Az elhangzott előadások és hozzászólások egyaránt visszatükrözték azt a küzdelmet, amelyet a kutatók és tervezők folytatnak azért, hogy a mindig kevésszámú adattal és az elméleti kutatási eredményekkel minél jobb eredményt tudjanak elérni. A vízrajzi kutatások és adatgyűjtések — bármennyire kiterjedtek és pontosak is voltak —, csak átlagos kép kialakítására voltak alkalmasak, de nem nyújthattak kellő támpontot egy-egy kisebb terület részletes vízgazdálkodási problémáinak megoldásához. Minden tervezésnél voltak olyan kérdések, amelyeknek megoldásánál a közvetlen adatok vagy hosszabb idősorok hiányát elméleti meggondolásokkal vagy analógiákkal kellett pótolni, és így nem volt mód a kapott eredmények pontosságának ellenőrzésére. Ezért fontos, hogy a megépült és üzemben levő müveknél ellenőrző mérések és adatgyűjtések folyjanak annak megállapítására, hogy a tervezésnél tett feltételezések vagy elhanyagolások milyen eltérést adtak a valósághoz képest. Szükséges volna, hogy a jövőben maga a tervező állapítsa meg, milyen vizsgálatokat és megfigyeléseket végezzenek a mű elkészülte után. Ilyen fajta megfigyelések a múltban — sajnos — nem történtek, a mostani építkezéseknél azonban megvan ehhez az alkalom és idő. Ez komoly segítséget nyújtana a következő tervezésekhez. 19 Vízügyi Közlemények — 5