Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
ÍV. Vízrendezés 2 83 1 élésén alapuló sebességmérőt építettek be. Az egy ponton mért sebességből tapasztalati úton meghatározott együtthatókkal lehet következtetni a középsebességre, ill. a vízhozamra. (Az érdekes megoldást különben a Vízügyi Közlemények 1952. évi I. számában Si kő Attila ismertette.) Az árhullám hevességének jellemzésére Dub professzor az árhullámkép csúcsának területét véli alkalmasnak. Az előrejelzés kiadásakor ennek a területnek csak az egyik része ismeretes, ezért célszerűbb az áradás hevességének mérőszámául a tetőzést megelőző egy v. két nap vízállásváltozását használni. Természetesen olyan problémáknál, amilyeneket Károlyi Z. tárgyalt, már az árhullám csúcsának a területét lehet figyelembe venni. Igen érdekes új feladat a hullámverés kérdésének részletesebb vizsgálata, és ezzel kapcsolatosan a szélviszonyok előrejelzésének árvízvédelmi célokra való bevezetése. Dr. Kresser az Inn folyón mesterségesen előidézett árhullám nagyon érdekes példáján mutatta be a hajózás számára készített kisvízi előrejelzések jelentőségét. Ilyen feladatok Magyarországon is adódnak a Sión, amelynek csatornázása elkezdődött ugyan, de még csak az első zsilip készült el. Átmenetileg a Balatonból való vízeresztéssel oldják meg itt is — időnkint — a hajózást. Az előrejelzésben természetesen a Kapós vízhozamát is figyelembe kell majd venni. Rajczi Kálmán azt kérdezte, hogy mi a lehetősége a csapadékból való előrejelzésnek. Kisebb vízgyűjtőkre már megoldották a kérdést. A irodalomban sokszor idézik a Bratsehko által a Mura frohnleiteni szelvényére kidolgozott előrejelzési eljárást. Csehszlovákiában Bratránek A.-nak vannak nagyon szép idevágó tanulmányai. Arra a kérdésre, hogy tanulmányozzák-e a magyar hidrológusok a külföldi előrejelzési módszereket, kéréssel felel : tegyék lehetővé, hogy a magyar hidrológusok közvetlen tapasztalatcseréi is folytathassanak külföldi kartársaikkal, mert az irodalmat igyekeznek ugyan meglehetősen figyelemmel kísérni, de a közvetlen tapasztalatcserét ez semmiképpen sem pótolhatja. ÍV. A VÍZRENDEZÉSEK VÍZRAJZI KÉRDÉSEI A negyedik ülésszakon elhangzott négy előadás közül az elsőt SALAMIN PÁL, a műszaki tudományok kandidátusa (Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem. I. sz. Vízépítéstani tanszék) tartotta A hóolvadásből származó bel vízmennyiségek címen. Ismertette a hótakaró olvadásából naponta keletkező hólé mennyiségének számítási módját a hőháztartási és a vízházlarlási egyenlet, továbbá a két módszer kombinációja alapján. A hólé mennyiségét az alkalmasan választott lefolyási tényezővel szorozva kapjuk a levezetendő belvízmcnnyiségcl. A csapadékadalok megfelelő statisztikai feldolgozásával meghatározható az adott vízgyűjtőterületről a különböző hosszúságú olvadási időszakok alatt levezetendő vízmennyiség különféle gyakorisággal előforduló értéke.'' Ezután WEI MANN BÉLA (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézel) számolt be A kisvízfolyásokkal kapcsolatos különleges vízrajzi kérdésekre/. 7 Egyrészt a naponkénti vízhozamok statisztikájának elkészítésével kapcsolatos nehézségekrőt szólt, amelyek a rajzoló mércék hiányából, a növényzet és a jég változó duzzasztásából, a mederváltozásokból és a vízjárással kapcsolatos esésváltozások 1 Л tanulmányt e füzet más helyén teljes terjedelmében közöljük.
