Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
2 74 A vízrajzi szolgálat jubileumi kongresszusa hatásából, végül a vízhasználatokból erednek, másrészt a magyar vízrajzi gyakorlatban kis sebességeknél és kis hozamok mérésénél használatos műszereket ismertette. Sorrendben harmadikként CSERMÁK BÉLA (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet) Kisvízfolyások árvízi hozamának számítása c. előadása hangzott el. Az előadó az F 3= 1-500 km 2 vizgyüjtőterületü, vízrajzilag kevéssé tanulmányozott vízfolyásokkal foglalkozott. Ismertette az árvíznyomok alapján való számítás három módját : 1. a nedvesített keresztszelvény és a vízszínesés, 2. a hidaknál és átereszeknél megállapítható duzzasztás és 3. a völgyet keresztező töltéseken átbukó víz nyomaiból való számítást. Beszélt arról az esetről, amikor a csapadék és lefolyás közötti összefüggéseket 3 —4 évi észlelési anyag alapján tisztázva, a csapadékadatok rendesen hosszabb adatsorából rekonstruálhatjuk az elmúlt idők árvízhozamait. Végül bemutatta azokat a segédleteket, amelyekkel bármely kisebb vízfolyás Q árvízhozamának tájékoztató értéke a vízgyűjtőterület (F) ismeretében kiszámítható (Q - B] rF). А В paraméter térképről olvasható le, amelyet az előadó a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben készült vízhozamstatisztika alapján szerkesztett. A képlet a kb. 3% előfordulási gyakoriságú árvizet adja, amelyből függvényábráról leolvasható szorzótényezővel számítható a tetszőleges p% "gyakoriságú árvízhozam. Végül tapasztalati képletekkel számíthatók az átlagos viszonyoktól eltérő tározóhatások és esés figyelembevételére szolgáló további szorzótényezők. 8 Az ülésszak utolsó előadásában MATEESCU C. akadémikus, a Román Tudományos Akadémia kiküldöttje tartott rövid, vetítettképes ismertetőt a Román Népköztársaság vízrajzi szolgálatáról Az előadásokat követő vita során a következő hozzászólások hangzottak el : KÉRI MENYHÉRT (Országos Meteorológiai Intézet): Hazánk területén nagy vonásokban ismerjük már a hótakaró vastagságára vonatkozó gyakorisági és tartóssági adatokat. Salamin Pat vizsgálatai a hótakaró másik alapadatának, a hósürüségnek területi eloszlása és időszaki változása tekintetében jelentenek kezdeményező lépéseket. A kitavaszodás idején az időjárás-előrejelzések beválási százalékát rontja az a körülmény, hogy a tavaszt hozó enyhébb óceáni légtömegek hőjét az itt található hóréteg ismeretlen mértékben és időn keresztül köti le. A hólé mennyiségének a megállapítására javasolt hőháztartási vizsgálatok az időjárás-előrejelzések fejlesztése szempontjából is bizonyára hasznosíthatók lesznek. Teljes mértékben egyetért azokkal a megállapításokkal, amelyek a meteorológiai megfigyelőhálózat egyes pontjain végzett hóvastagsági észlelések bizonytalanságaira utalnak. A javasolt vízháztartási vizsgálatok megbízhatóságát bizonyos mértékig fokozni lehet, ha az egyes állomások adatai helyett több szomszédos állomás átlagával számolunk. A hótakaró vastagságát ugyanis minden csapadékmérő állomáson mérik, de a hósűrűség alakulását még a jövőben is csak 20 — 25-szörte ritkább hálózatban fogják figyelemmel kísérni. A Műegyetem kertjében végzett méréseknél a csapadékmérő által felfogott és a felszínen tárolt vízréteg eltérése — a csapadékmérő pontatlanságain kívül — az épületek közelében gyakran tapasztalt szél okozta hófelhalmozódásból is származhat. MANTUANO JÓZSEF (Mélyépítési Tervező Vállalat): A kisvízfolyások árvízi hozamának közelítő számítására bemutatott eljárás gyakorlati értékét az adja » A tanulmány teljes szövege a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1954. évi Beszámolójában található meg.
