Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

III. Ármentesítés és árvízvédelem 279 töltéseket úgy épitették meg, hogy koronájuk 150 cm-rel legyen az addig észlelt legmagasabb vízszint felett. A Dunát illetően ez a felfogás máig sem változott. A csaknem 100 éves vízállás-észlelések alapján az 1896. évi és az 1941. évi árvízszín tekinthető mértékadónak. Az utóbbi időkben szóba került a kiterjedt ártér további részeinek ármentesítése. Ez természetesen a mértékadó árvízszín felülvizsgálását tenné szükségessé. A kisebb vízfolyásokon, főleg völgyzárógátak tervezésével kapcsolatban, felmerül a mértékadó árvízhozamok kérdése. A szovjet szabványhoz hasonlóan gazdasági értékelés dönti el, hogy milyen ismétlődési gyakoriságú árvízzel számoljanak. A rövid — többnyire legfeljebb 20 éves — észlelési adatsorok nem adnak elegendő támpontot a mértékadó értékek kiválasztására. Ilyenkor alkalmazzák a valószínűségszámítás elméletén alapuló statisztikai módszereket. A számítás eredményeit az egységnyi árhullámkép módszere szerint igyekeznek ellenőrizni Prof DUB O. akadémikus (Csehszlovákia) : Az árvízi előrejelzések terén a csehszlovák vízrajzi szolgálat az árhullámok hevességének jellemzésére a vízállásgörbe tetőzés körüli szakasza által körülzárt területet használta. Az előrejelzési segédletek kidolgozásánál a vízállások és a vízhozamok együttes figyelembevételére törekedtek. A komáromi előrejelzéseknél például figyelembe veszik a Nyitra és a Vág vízhozamát. A háború előtti években Bezdánra vonatkozóan dolgoztunk ki 5 —6 napos előrejelzéseket. A két különböző módszerrel (korreláció-számítással és medertározódási vizsgálattal) kidolgozott eljárás alapján a strudeni adatokból kiindulva 15 cm-es hibahatárral sikerült megoldani a feladatot. Az előrejelzések terén különösen nehéz feladatot jelentenek a csatornázott folyók. Az Elbán a vízlépcsők duzzasztóhatása rendkívül megnehezíti a pillanatnyi vízhozamok meghatározását. Ez idő szerint — nagyságrendi közelítésként — a vízierőművek teljesítményi adataiból számítják a vízhozamokat. Svájcban próbálkoztak olyan megoldással, hogy a keresztszelvény egyetlen pontjában önműködő rajzoló műszerrel mérik a sebességet és ebből következtetnek az átfolyó vízhozamra. BABOS ZOLTÁN (Mélyépítési Tervező Vállalat): Az árvízi előrejelzéseknek fokozott a jelentősége, mióta a mentesített területre bevonult a gyorsan fejlődő ipar és a gépesített mezőgazdaság. Az előrejelzési szolgálat korszerűsítésére irányuló kutatások reményt adnak arra, hogy sikerülni fog a hosszabbidejű előrejelzések terén jelentkező igényeket is kielégíteni. A nagy folyók után gondolni kell a kisebb vízfolyásokra vonatkozó árvízi előrejelzésekre is. Az Átalér völgyében 1953 nyarán levonult rendkívüli árhullám bizonyára sokkal kisebb kárt okozott volna, lia a víztároló tavakat és vízgyűjtőiket jól működő előrejelző hálózat kapcsolta volna ösze. A mértékadó árvízszintek és árvízi hozamok megállapítása a kisebb vízfolyásokon is egyre inkább szükségessé válik. A vidéki vízügyi hivataloknál számos adat és feljegyzés található a kisebb vízfolyások árvizeiről, amelyeket a Kutató Intézet jól fel tudna használni a kidolgozott árvízképletek ellenőrzésére és kiegészítésére. ZIEGLEB KÁBÓL Y (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A mértékadó árvízszíneknek valószínűségszámítási alapon történő meghatározása lehetővé teszi az egyenlő biztonság elvének alkalmazását és módot ad az árvízvédelmi munkák gazdaságosságának mérlegelésére. A mértékadó árvízszínek meghatározása rendkívül fontos, de kényes is, mert a kellő biztonság hiánya katasztrófák oka lehet, a gátak minden centiméternyi emelése pedig súlyos áldozatot jelent. Ahhoz, hogy a gazdasági mérlegelés helyes legyen, ismerni kell az egyes területek esetleges elárasztásából származó károkat. A tervezett árvízvédelmi munkákkal kapcsolatban kívánatos és sürgős volna az ilyen kárbecslések módszertani kérdéseinek tisztázása. Az árvízi előrejelzéseknek ma, amikor a védekezési munkákat országos viszonylatban központilag irányítják, nagyobb a jelentőségük, mint a korábbi években, amikor az ármentesítő társulatok lényegileg saját erejükből, saját eszközeikkel, helyileg védekeztek. A védekezés idejekorán való megszervezéséhez, de azért is, hogy a szükséges gépeket ne vonjuk ki idő előtt a termelésből, kétféle előrejelzésre volna szükség : 1. Előzetes figyelmeztetés a felkészülésre az árhullám tetőzése előtt 5 — 6 nappal és 2. a tulajdonképpeni pontos előrejelzés, ami már a felvonultatott gépi erő tervszerű bevetését tenné lehetővé.