Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

II. Hajózás és folyószabályozás 295 A dunai jégviszonyokkal kapcsolatban ismétli Bogdánfy megállapítását, mely szerint a jeges árvizek elleni védekezés leghatásosabb módszere a jól végzett folyószabályozás. A jeges árvíz szempontjából különösen veszélyes a Budapest alatti dunaszakasz, főleg a Paks és Mohács közötti rész. A jégtorlaszok pontos helyének és kiterjedésének megállapítása a vízmércék egymástól való nagy távolsága miatt bizonytalan. Ezért gondoskodni kell a jégjelentő szolgálat által leolvasandó külön vízmércék elhelyezéséről. Végül nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a vízrajzi szolgálat adataira támaszkodó folyószabályozó mérnök csak fokozatosan fejlődő és visszaesésektől mentes építőtevékenységgel tud eredményes munkát kifejteni. HORVÁTH SÁNDOR (Dunabizottság) : „Először a magyar Felső-Duna gázlóinak életét kezdtük tanulmányozni, majd kiterjesztettük a tanulmányokat, és mind dunai, mind tiszai viszonylatban megkíséreltük kimutatni azokat a veszteségeket, amelyeket a hajózás az elégtelen gázlómélységek miatt elszenvedett. Az eddigi tanulmányok során kitűnt, hogy gázlóadataink nem homogének, és tudományos feldolgozásra gondos vizsgálat után sem alkalmasak teljes mértékben. Ezért a magyar Felső-Dunán már évek óta, a Gönyű alatti szakaszon pedig a múlt év óta rendszeresen megfigyeljük a gázlóknak a hajózásra mértékadó mélységén kívül szélességüket, hosszukat, legkedvezőbb mélységüket, helyszínrajzi alakulásukat stb. Adósok vagyunk azonban még az újabban megfigyelt elemek értékelésével. A magyar hordalékméréseknek több mint 20 éves múltja van, a hordalékkutatás terén elért értékes eredmények azonban a folyószabályozási gyakorlatban még nem alkalmazhatók. Világviszonylatban is távol állunk attól, hogy egy folyószakasz két végpontján valamely időegység alatt átvonuló görgetett hordalék mennyiségét, és a hordaléknak a szakaszon belüli feldolgozását stb. meg tudnók állapítani, avagy a folyószakasz hordalékmérlegét fel tudnók állítani, pedig ezeknek az elemeknek ismerete a folyószabályozás szempontjából döntő jelentőségű. A magyar Felső-Duna különböző években készült szintvonalas medertérképeiből megállapítottuk a főmeder szabályozási kisvízszint alatti részének köbtartalmát és a köbtartalmak különbségeiből kiszámítottuk a vizsgált szakaszon bekövetkezett lerakódások és kimélyiilések nagyságát. Ezek a vizsgálatok nem terjedtek ki eddig sem a szabályozási vízszin feletti mederrészre, sem a mellékágrendszerre. A hordalékmérésekből számítható hordalék-mennyiségekkel való egybevetés mégis azt mutatja, hogy egyes szakaszokon több hordalék rakódik le, mint amennyi — a mérésekből számítva - a szakasz felső végén belép. A lerakódott anyag és a lebegtetett hordalék szemösszetételének összehasonlításával, valamint a szakasz lebegtetett bordalék-mérlegének felállításával kielégítő pontossággal megállapítható volna, hogy a szakaszon észlelt lerakódások mekkora hányada származhatik a lebegtetett, és mekkora a görgetett hordalék lerakódásából. Elődeink már a múlt században rámutattak arra, hogy azok a folyószakaszok, amelyek a hajózás, tehát a gázlóviszonyok szempontjából megfelelőek, a jéglevonulás szempontjából is kielégítőek, továbbá arra, hogy a jéglevonulási viszonyok megjavításának egyedüli helyes és járható útja a folyószabályozás. A jégjárási viszonyok tanulmányozása rendkívül fontos mind a hajózás, mind az árvédelem szempontjából. A hajózási idény, miként Tőry Kálmán említette, a jégjárási viszonyok függvénye, a hajópark kihasználása viszont összefügg magával a hajózási idény tartamával is. Így pl. a Dunaföldvár—Mohács közötti szakaszon a jeges napok száma, azaz a hajózási szünet átlagos tartama 44,6 nap, és a hajópark kihasználhatóságának vesztesége 12,2%. Más szavakkal : a hajózás jég miatti évenkinti vesztesége a hajótér minden 1 millió tonnájára számítva 120 db 1000 t teherbírású uszály, illetve 44,

в millió tonnanap. A hajózás szempontjából a kényszerszünet egy nappal való megrövidítése a hajótér 1 millió tonnájára átszámítva anynyit jelent, mintha a hajóparkot 2740 t teherbírású úszótérrel növelnénk, illetve mintha 64 millió tkm szállítási teljesítménynövekedést tennénk lehetővé. A hajózási kényszerszünet megrövidítésének egyik önként kínálkozó módja a befagyás tartamának megrövidítése a meder szabályozásával. Hiszen az azonos meteorológiai és vízrajzi, de egészségesebb medrű Gönyű—Szob közötti szakaszon 18 Vízügyi Közlemények — 5